Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1907-1909.

109. október 16.

310 III. Függelék. könyvtár végleges elhelyezésével és a munkálatok annyira előrehaladtak, hogy a megoldás csak rövid idő kérdése lehet és azok sikere iránt semmi kétségem nincs. Lezárhatjuk tehát a multat. Egy új cziklust kezdünk meg. A mai ünnepély legyen a mértföldmutató, a mely elválasztja a multat egy — adja Isten — még fényesebb jövőtől. Az egyházak nagy feladatok előtt állanak, különösen nehéz a mi egyházunk helyzete. Korunk a végletek irányának kedvez. Egyfelől látjuk erősödni a materializmust s ugyanakkor fejlődni a miszticzizmust. Az egyik oldalon gyarapodik az atheizmus, a másik oldalon a fanatizmus. A végletek ezen korában mi kénytelenek vagyunk kétfelé: jobbra és balra egyaránt küzdeni. A középállások rendszerint a legnehezebbek szoktak lenni. De súlyos felelősségünk érzetében azokat mégis rendületlenül képviselnünk kell. A mi egyházunk helyzetét nehezíti az is, hogy a külső hatás eszközei alig állanak rendelkezésünkre. Mi csak a lélek, a szellem fegyvereivel küzdhetünk. De ezen fegyvereket aztán annál fokozottabb mérvben kell forgatni tudnunk. A szó és irás hatalmán kívül alig áll más rendelkezésünkre. Ez első helyre kell tennünk a lelkészképzés ügyét. A mi egyházunk jövője attól függ, hogy mennyiben számíthatunk olyan papokra, a kik felfogják és megértik a maguk nagy hivatását és a szerint élnek és cselekednek. De azon nagy munkában, a melyet jeleztem, az egyetemes papság elvénél fogva, a mely a mi demokratikus egyházi alkotmányunkat áthatja, mi világiak is kell, hogy kivegyük a magunk részét. Annál nagyobb kötelességünk ezt a munkát lelkiismeretesen végezni, mert egyházunkat szolgálva, a hazát is szolgáljuk. Hatalmas kulturegyletei vannak országunknak, de nincs kulturegylet, a mely hatásában és a magyarság terjesztésében egyházunkkal vetekednék. A ki nem ismeri azt a munkát, a melyet szerény egyházaink a végeken, az ország határain egyházunk és a magyarság érdekében kifejtenek, az ne Ítéljen egyházunk felett. Olyanok ezek, mint oázisok a sivatagban, vagy mint végvárak a magyar állameszme védelmében. Ezeket megszüntetni vagy megszűnni engedni nagyon könnyű lenne. A hatalmas tölgyet kidönteni egy órányi idő is elég, de azt megteremteni, ahhoz