Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1907-1909.

109. október 16.

1!)09 ápril 1-én. — e. f. b. ü. 275 az egyházmegye Füzér Illés kőfaragó elleni követelése fejében letiltatta ennek a péczeli egyház ellen az úrasztala készítéséből felmerülő állítólagos követelését, a mi igen könnyen azt a hitet ébresztette az ügybeli tényállással nem ismerős hivek körében, hogy Arany Gusztáv lelkész valótlansággal dicsekedett a szószékből, mert az úrasztalát nem maga, hanem az egyház számlájára készíttette és azzal is adós maradt. Habár ez a tévhit a vizsgálat folyamán megczáfoltatott is, de önmagában véve alkalmatos volt az ellenséges indulat növelésére. Adat nem merült fel arra nézve, hogy ezen letiltásban és az annak nyomán keletkezett tévhirek létrehozásában, vagy terjesztésében Murányi Jánosnak része volt. Arany Gusztáv a paplakban berendezett villamos csengő és harangozó lakásával összekötő telefon tekintetében Tarnai tanú vallomásával bizonyította ugyan, hogy az illető azt nem az egyháznak, hanem neki, mint jó barátjának készítette és így azt elköltözése alkalmával leszerelni és elvinni jogosult volt, de tény az is, hogy az 1902 május 23-án Arany Gusztáv elnöklete alatt tartott egyháztanácsi ülésen éppen Arany indítványára a presbyterium Tarnainak a villamos csengő és telefon berendezéséért az egyház nevében köszönetet mondott, a mi méltán azon hitet kelthette, hogy az ajándék az egyháznak, mint ilyennek, szólt. Ennek tudatában nem volt jogosulatlan a hivek némelyike körében a felháborodás, a melyet a berendezés leszerelése és elvitele okozott. Megállapítható az is, hogy a vagyonkezelés körül (Geszler-féle alapítvány, babföldek árának elköltése) némi szabálytalanságok voltak Arany lelkészkedése idejéből. Mindezek már közkeletűek voltak a péczeli hivek körében, mint a midőn a mezőtúri választás alkalmából a mezőtúri hivek köréből egy küldöttség jelent meg Péczelen, hogy a szintén pályázó Arany Gusztáv 18*