Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1907-1909.

109. október 16.

276 1900 ápril 1-én. — c. f. b. ú. személyére és lelkészi működésére nézve informácziókat szerezzen be. E küldöttség tagjai kihallgattatván, maguk vallják, hogy ők elsősorban a hiveknél tudakozódtak s Murányi lelkésznél csak későbben jelentek meg, de tőle dehonesztáló nyilatkozatokat nem hallottak, azt a péczeli hivek köréből vették. Nincsen számba vehető bizonyíték arra, hogy a feljelentéshez A. és B. alatt csatolt nyomtatványok szerkesztésében, közreadásában és terjesztésében Murányinak része lett volna. Murányinak Thormával való belsőbb viszonya és a kézirat kinyomtatásának körülményei ugyan terhelő jelenségek gyanánt tűnnek fel, de ezek kiegészítést és megerősítést egyéb adatokban nem nyernek, ellenben Thorma és Beregszászy esküvel megerősített vallomásukban Murányi részességét megczáfolják. Ezzel szemben nem bírhat döntő súlylyal Kun Árpád tanú vallomása, a ki csak másodkézről tud a dolgokról. Turcsányi Vilmos tanú nem a vádbeli cselekményről, hanem Murányival a vasúti kocsiban folytatott állítólagos beszélgetésről tesz bizonyságot. Ez a beszelgetés a polgári büntető biróság előtt külön eljárás tárgyát képezvén, az fegyelmi úton is külön lesz tárgyalandó. Mindezek alapján, habár való is az, hogy az Arany Gusztávra vonatkozó adatok egy részét Thorma Murányitól kapta, Murányi terhere felrótt czélzatos rosszhiszeműség nem volt bizonyítottnak tekinhető. Nem czáfoltatott meg Murányinak Thormának esküvel megerősített vallomása által támogatott az a védekezése sem, hogy ő az adatokat Thormával a mezőtúri választást megelőző időben s csupán abból a czélból közölte, hogy őt egyenes felkérésére, mint presbyter-jelöltet, az egyház ügyei felől tájékoztassa. A fent kifejtettek szerint Murányi János ellen olyan cselekmény, mely szerint a mezőtúri lelkészválasztás alkalmából Arany Gusztáv lelkésztársát, hogy annak e választásnál ártson, megrágalmazta, vagy egy-