Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1907-1909.

109. október 16.

274 1900 ápril 1-én. — e. f. b. ü. sebb körben elterjedést, a ki midőn egyháztanácsi tagságra szóba került, meggyőződést akart magának szerezni, hogy miben állanak a községben az Arany Gusztáv által állítólag elkövetett szabálytalanságokról való híresztelések. E czélból 1907 október 31-én egyenes levélbeli felszólítást intézett Murányi Jánoshoz és pontonként kért felvilágosítást, a mire Murányi neki 1907 november 12-én 282. számú hivatalos átiratában ugyancsak pontonként hivatalos adatok alapján felelt. Murányi e válaszában olyan felvilágosításokat adott, a melyek a későbben aktaszerúleg megállapított tényeknek megfelelnek. Tény az, hogy Arany Gusztáv ellen, a péczeli egyház felvirágoztatása körül kifejtett buzgó és eredményes tevékenysége daczára, a péczeli hivek körében bizonyos ellenséges indulat uralkodott, a melyek Aranynak lelkészkedése körében felmerült apró szabálytalankodásaiból táplálkoztak. Ezen ellenséges indulatnak különösen két forrása volt. Thorma József 1908 márczius 2-án kelt Beregszászi Imréhez intézett levelében (feljelentés mellett A. alatt) maga elmondja, hogy közte és Arany között az elhidegülés, de sőt ellenséges indulat onnan keletkezett, hogy azt, hogy ő juttatta meleg ajánlásával Aranyt a jó jövedelmű pacséri lelkészi állásra, Arany nemcsak, hogy meg sem köszönte, hanem még csak nem is értesítette az állása elnyeréséről. A hivek egy része ismét az által érezte magát sértve, hogy midőn az orgonafelszentelés volt, Arany Gusztáv ünnepi beszédében magát és nejét, mint az úrasztalának ajándékozóit felemlítette és ugyanakkor megfeledkezett azoknak a híveknek felemlítéséről, a kik évekkel azelőtt e czélra 78 koronát adakoztak. A vizsgálat adatai megerősítik, hogy az így támadt ellenséges hangulat folyton erősbödött. Különösen közbe hatott ebben a tekintetben az a körülmény, hogy