Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1907-1909.

1907. júmius 19. 20. 21.

12 1901 június 19. — l(i. 17. mait; a bátornak és nagyakarónak, kinek lelke nagyobb volt, mint szerencséje. Az unoka nagyobb atyjainál, a teljes vallásszabadságot és egyenlőséget írta zászlaira. A csontoknak nem vagyunk tisztelői; és midőn ott állottunk abban a diadalmi pompában, mely e csontokat Orsovától Kassáig kisérte, fogadta, nem a csontokért lelkesedtünk. e) Testben nem, de lélekben mindnyájan jelen voltunk a Protestáns irodalmi társaság nagygyűlésén H.-Böszörményben. Tisztelettel gondoljunk a társaság működésére, csekély eszközeire és nagy czéljaira! De a «tiszi;elet» könnyű szó; sok esetben alig van több értéke, mint a köznapi udvariasságnak. Arról van a szó, hogy abban a munkában vegyen részt minden lelkész, és pedig nemcsak a hivatalból lelkészek. Idősebb barátaimnak szólok, de az ifjabbak értsenek róla, mert övék a jövő. f) A Protest. Irodalmi Társulat nagygyűlését országos ünnepé magasztalta a nagy hitvédő szobrának leleplezése. Bocskay, ez a nagy katona és nagy keresztyén, a ki utat nyitott a Bethleneknek és Rákócziaknak, egy halhatatlan szóban kimutatva az irányt: «Isten» úgymond- «három dolgot tartott fenn magának» ... a három közül egy, a legfontosabb: a lelkiismereten való uralkodás. 300 esztendő óta épül és szélesedik az az út, melynek egyes szakaszát Bécs, Niklasburg, Lincz, Szécsény, a türelmi parancs, 1790/1, 1848, 1867, 1895 jelzik mint megannyi stadiumkövek. Aesthetikai érzékünk elbűvölten szemléli a szobor alkotmányát: nekünk jusson eszünkbe a Megváltó szava: «Ezt nézitek-e ti? Bizony mondom néktek, nagyobb vagyon itt! . . .» A lélek, mely megelevenít! Természet rendje, hogy nap és éjtszaka, innep és gyász váltogassák egymást. így váltakoztak a mi ünnepeink és gyászaink. g) A Dunántúli kerületnek imént jelzett ünnepét gyásznak kellett megelőznie Hegedűs Sándor főgondnok, — nekünk is feledhetetlen érdemű s tevékenységű