Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1906.

1906. szeptember 21.

98 MTI szeptember 24-én. — M. doskodjanak magukról. Szép példát mutat erre a vértesaljai egyházmegye, hol részint az államkormánytól, részint «szeretet-perselyek»-ből, részint pedig egyesek s a hívek áldozatkészségéből összegyűlt segély nemcsak hogy kielégíti a legégetőbb szükségeket, sőt még évenként tőkésítenek is az ő «missioi alap»-juk növelésére. És hogy a horvát-szlavonországi missió évről-évre erősödik, bizony nagy része van benne annak, hogy mindenfelől barátokat s pártfogókat gyűjt magának, mert abból a segélyből, mit egyházkerületünk képes neki nyújtani, bizony nem sokra menne. Nem mulaszthatom még el itt annak megemlítését sem, hogy az egyes régi, consolidált viszonyok között élő anyaegyházakat sem tenné szegényebbé, ha dicsőségüket ők is a szétszórt csontok összeszedésében keresnék s szeretetük az egyházközség határain néha túl is csapkodna. Mielőtt részletes jelentésünkre áttérnénk szeretnénk egy oly néző pontot felállítani, melyből egyházkerületünkben folyó missioi munkásság legelőnyösebben szemlélhető s legélesebben osztályozható s megbírálható. Vannak ugyanis oly missioi egyházaink, melyeknek népességét egy nagy területen elszórva élő lakosok adják, kik miss. egyházzá tömörülve egy külön missionárus vezetése alatt állnak s önfentartásukra a saját maguk által fizetett egyházi adón kívül egyelőre — míg megerősödnek — egyházkerületi, konventi vagy más alapokból és forrásokból élvezett segélyek által tartják fenn magokat. Ezek később megerősödvén, a magok szárnyára kelnek s anyásíttatnak. De éppen ily fontos azon miss. pontok gondozása is, melyek régi erős egyházak határaiban szétszórtan, vagy ezekkel határos más felekezetű községekben és városokban, valamint uradalmakban szórványosan élő hitsorsokból állanak. Az ily miss. területeken működő lelkészeknek is — kik rendszerint valamely régi anyaegyház lelkészei — utalványozni szokott egyházkerületünk utazási költségeket, de azt már nem teheti, hogy kész költségeiken kívül még tiszteletdíjakat is osztogasson. A mint számítunk a hívek áldozatkészségére, ép úgy kell számítanunk a lelkész urak önzetlen lelkesedésére is és a mint nem haladhat missioi munkánk az előbbi nélkül, úgy végképpen tönkre kell mennie ez utóbbi hiányában.