Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1906.

1906. szeptember 21.

264 11. l'üggeléf;. teményeknek, sa «Salamon» fényes alkotás, tele igazán szép részletekkel, habár a képzelet tüze nem oly erős s a szerkesztés nem oly merész, hogy egészen arra a magaslatra emelkedett volna fel. a hol Arany Toldija, különösen a Toldi II. része áll. Úgy a Salamont, mint drámáit, az «István vezért*, az «Attila halálát", nagyon gondosan kellene olvastatni a magyar ifjakkal. Drámáiban ugyan a drámai erő nem eléggé lüktet, de költői báj ömlik el rajtok s alkalmasak arra a « Salamon »-nal együtt, hogy szívébe véssék a lángoló ifjaknak, mennyire szükséges a visszavonás kerülése, különösen nagy vállalkozások, nagy erőfeszítések idején. Az irodalom csarnokában műveit szemlélve, méltányolnunk kell egyházi beszédeit is. melyek inkább tartalmasságukkal, mint zengzetességükkel tündököltek: de mindenesetre díszei egyházi beszédirodalmunknak. A "Látszat és való», vagy a «Krisztus fegyverei", vagy a «Megtérés halogatásáról* tele vannak mélységes fejtegetésekkel. «Csak a Krisztust" czímű beszéde, melylyel budapesti lelkészi hivatalát elfoglalta, valóságos theologiai alkotás s egyúttal a hidat mutatja, a melyen a természetfölötti tői eltávozó emberiség, megragadva Jézus bűntelensége s a kereszthalálban mutatkozó emberfeletti szeretet által, megint visszatér az űjtestamentomhoz. Néha egész prédikáczió-sorozatokat is írt, a melyek közül a legkiválóbb az. a mely Jézust a néphez, a szenvedőkhöz, a bűnösökhöz és az Atyához való viszonyában mutatja fel. <A biró, a nép és az áldozat" czímű beszéd inkább csak vázlat, de azért mégis csak ebből idézem a befejező sorokat: «A biró szerepét kívánod? Mint azok, a kik mindig a hatalom pártjára állanak! A népét-e? Mint azok, a kik mindig a többséggel tartanak! En a Jézushoz állok, mert inkább akarok szenvedni, mint O és megdicsőíttetni, mint Ó!» És most, t. közönség, tartsunk tetemre hivást! Képzeljük magunk elé Szász Károlyt, ha nem is élőbbről, csak abból az időből, a mikor püspökké lett. Képzeljük magunk elé, ha úgy tetszik, azt a képet, a mely a budapesti ref. gymnasium dísztermében van elhelyezve s a mely e kiváló férfiút öreg korában, de még mindig ereje, testi és szellemi ereje teljében állítja elénk. Es aztán képzeljük magunk elé