Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1906.

1906. szeptember 21.

II. Függelék. dést protestáns középiskolával, melylyel a többiek számára is az államsegély forrásaihoz utat tört. ö kötötte meg. A tapasztalat bizonyítja, hogy az azóta mindig bővebben folyó államsegélyek nemcsak nem ártottak középiskoláinknak. hanem azok közül nem egyet, se kettőt, az összeroskadástól mentettek meg. Már most érintenem kell, ha csak röviden is, hogy Szász Károly csak következetes maradt önmagához, a mikor később a református egyház és a magyar nemzeti állam közti összeköttetést erősítgette. Hogy az összeköttetés jogosult-e vagy nem, hogy haszna van-e az egyháznak belőle s áldásos-e az államra nézve, hogy lehetővé teszi-e az egyháznak vagy gátolja-e ezt abban, hogy igazán egyházi czéljai megvalósítására minden jogos egyházi eszközt felhasználhasson : ez nagyon bonyolult kérdés. De néhány egyszerű és világos tétellel rendet lehet teremteni e bonyolultságban. Mindenekelőtt hangsúlyoznunk kell, hogy akár az államsegélyek kiszélesítéséért, akár a tanárképzés rendezéséért, akár a polgári házasságra vonatkozó s azzal kapcsolatos törvények megalkotásáért és illetőleg azért, hogy mindezeket a protestánsok, kétségkívül nagyon különböző kedélyhaugulatok közt, de mégis csak elfogadták: a felelősség nem egyedül Szász Károlyt illeti. Természetesen a dicsőség sem. ha valami jó ebből államra vagy egyházra nézve származott. Mind a felelősséget, mind a dicsőséget meg kell osztani azokkal, a kik a lefolyt húsz esztendő alatt a református és általában a protestáns egyház sorsát úgy irányították, hogy ez a magyar állammal szemben, már mint a hogy a magyar ember szokott, egy kicsit eladósodott ugyan, de másfelől az attól vett erősítésekkel folyton új meg új egyházakat szervez az ország oly vidékein is, a hol azelőtt a reformátusok seregestől vesztek el s jól berendezett iskoláiban azt a szellemet erősítgeti, a mely egyik legnagyobb biztosítéka annak, hogy az állam vezetői mind a protestáns egyház, mind a nemzet szabadságát tiszteletben tartsák. Szász Károly eljárását bírálni vagy itt-ott kifogásolni is lehet e téren, hiszen tudjuk, hogy egyes merészebb tervek, pl. a felekezetnélküliségről szóló törvény előtt ő is aggodalommal állott meg. de hát az élet sokszor