Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1906.

1906. szeptember 21.

II. FÜGGELEK. Emlékezés Szász Károlyról. Szász Károly sokoldalú tevékenységének minden részletére ki nem terjeszkedhetem. Hiszen könnyebb lenne róla könyvet írni. mint egy rövid megemlékezés keretében méltatni, mint lelkészt, költőt, műfordítót, tanférfiút. Arról pedig szó sem lehet, hogy kétfelé vagy többfelé szakítsuk. Ha ezt teszszük, hű képet nem alkothatunk róla. Lelkének két fő eleme volt. A renaissance fénye s a reformáczió melege egyesült benne. E két tényező közül hol az egyik, hol a másik lépett előtérbe. A mikor majdnem teljesen leszakadt is az egyház testéről, akkor is mindig megzendült lantja húrjain egy-egy komolyabb hang. a mely jelezte, hogy lelkész volt s talán jövendölte, hogy ismét azzá lesz. Mint katona kezdte pályafutását. Hogy katona is volt és karddal kezében védte a haza és a szabadság szent ügyét, ez csak azért történt, mert a lelkeket áthatotta az a fájdalmas bizonyosság: "Mindnyájunknak el kell menni*, és talán azért, mert valami csudálatos isteni gondviselés még ezt a fonalat is oda akarta fonni ama bámulatos és szövevényes remekmű közé. a mit Szász Károly életének nevezünk. Volt tehát katona, de mivel a szellemiség egész erővel uralkodott lénye felett, a mikor ő választott s nem a körülmények uralkodtak elhatározásain, akkor oly pályát választott, a melyet ugyan szintén el lehet rontani s a szellemiség fényköréből az anyagiság vermébe juttatni, de a mely az igazi mivolta szerint mégis a szellemiség pályája, t. i. a papi pályát. A lelkészi vizsga letétele után egy ideig tanár is volt. s bár eleinte inkább kényszerűségből tanított