Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1906.

1906. szeptember 21.

252 III. Függelék. hol semmi el nem múlik, el nem változik, és a hol az igazak boldogságának nem lesz más határa, mint a határtalan örökkévalóság. Azokról az egyiptomi építményekről korunkra szállnak le gondolataim: azokra a nagy alkotásokra, melyek szívünket nem megdöbbentik, hanem diadalmas örömre felmagasztalják: alkotásokra, melyeket nem rabszolgák urok parancsára, hanem szabad emberek Isten lelkének indításából, nem kézzel, hanem léleknek erejével és szívnek szeretetével emeltek: alkotásokra, melyeket hazának és Magyar hazának, Anyaszentegyháznak és magyar református Egyháznak nevezünk; azokra a palotákra és templomokra, melyeket e nép lelke emelt a tudománynak, művészetnek, áhítatosságnak, melyeknek kapuiban érczbe öntve, vagy termeiben vászonra lehellve. látom az építők alakját, a kik felé a pusztai bujdosó szavával kiáltok: — • Ezek a dicsőséges alkotások ezek is le fognak egykor omolni, és azok, a kik ezeket alkották, azokat is el fogja temetni a pusztai szél.» — Kiáltásomra leválik az oszlopfőről egy kődarab, s feleletképen halkan alágördülve, lábainknál pihen meg: Szász Károly. Egy lehullott kő csupán! Ezt is eltemeti az a homok, melynek feledés a neve? Feledés! Ez a rohamos megszakíttatása a lelkek érintkezésének, ez a múltra vetett fátyol, ez a halottaknak második szemfödele, ez a sebes szélvész, mely besöpri a legdrágább nyomokat: ez az. a mi ellen tiltakozik lelkünk a zsoltár szavaival: Nem halok meg, hanem élek. és hirdetem az í rnak dolgait, és a legendabeli remete szavával: -bemegyek ama romolhatatlan templomba, a hol az igazak boldogságának nem lesz más határa, mint a határtalan örökkévalóság". Ah, a világ hamar napirendre tér halottai felett; az élet habjai oly hamar befolyják azt a rést. melyen közülünk valaki eltűnik: de mi. őrállói nem sírhalmának, hanem szent szolgálatai dicsőséges gyümölcseinek, nem engedjük elenyészni azt. a kinek emlékezetére az egyházainkra borult gyász méltó kifejezéseid e templom falai