Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1906.

1906. szeptember 21.

III. Függelék. 253? feketébe öltöztek, a kiben a Dunamelléki Egyházkerület a maga kegyes püspökét, a budapesti szent és nemes egy­ház a maga bölcs és szeretett lelkipásztorát tisztelte, és oszlopára méltán jegyzi fel: Nem halsz meg, hanem élsz, és hirdeted az Urnák dolgait. -k Élni! Abban az értelemben veszem e szót, melyben azt hitünk és reménységünk, mindenekfelett pedig szere­tetünk ismeri és alkalmazza; melynek vigasztaló bizonyos­sága szent vallásunknak legtündöklőbb drágaköve. Élni annyi, mint cselekedni. Ezt a magyarázatát az életnek az adta minékünk, a ki ezt mondotta: Az én Atyám mind­örökké munkálkodik, és én is munkálkodom. Szükség nékem annak cselekedeteit cselekednem, a ki engemet elbocsátott. Mit jelent ez? Nézzétek mindnyájunk feje és élete fölött megközelít­hetetlen magasságban azt az életet, melynek munkássága históriailag csak három esztendőre, valóságban pedig az örökkévalóságra terjed. És annak folytonosan ható mun­kásságát a lelkekben, melynek láttára minden kevélység megalázódik, minden ajak a csudálkozás miatt megnémul, és a megváltottak országa örömben ragyog; kinek neve mindörökre oszlopa marad az erőtlennek, kincse a sze­génynek, bizodalma a bűnösnek, jutalma a hívségnek, reménysége a haldoklónak; kinek jótéteit 19 század élvezte; s kinek az egymásra halmozódó jövendő századok áhí­tattal várják újabb és újabb diadalmait. Ő él és cselekszik, és mindörökké munkálkodik. Legyenek áldottak, kik az ő életét élik, és cselekede­teit cselekszik ide alant. Azok között, kik joggal számot tarthatnak ez áldásra, szemléljük ezt az életet. Nemzetünk, nyelvünk, irodalmunk, szent Egyházunk nagy alkotmányában egy kő volt ez. És ugyanez a kő marad továbbra is, az apostol szavai ér­telmében: élő kő, mely élt és él továbbra is; munkált és munkálni fog továbbra is, hirdetvén az ő Urának csudadolgait, M

Next

/
Thumbnails
Contents