Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1905.

1905. május 3.

8 i90n május 3-án. — 7. Ennek biztosítása végett a m. kir. igazságügyi Miniszter úrral egyetértőleg a következő megállapodásra jutottam: A vízszabályozási költségeknek viselése kérdésében általánosságban elfogadandónak tartom a m. kir. földmívelési Miniszter úrnak e kérdésben a m. kir. pénzügyi és igazságügyi Miniszter urakkal egyetértőleg elfoglalt azon álláspontját, mely szerint a vízi társulatok által a társulati költségjárulékok helyesen és törvénynek megfelelően csakis az ártéri birtokok tulajdonosaira vetendők ki — mindazonáltal, a mint azt felmerült esetek alkalmából 1062/884. és 3815/885. sz. határozataival a pénzügyi közigazgatási biróság is kimondotta — a tulajdonosoknak fenmarad azon joga, hogy a járulékok visszatérítését magánjogi igényei alapján a haszonélvezőtől akár per útján is követelhesse, hogy tehát — bár a társulati járulékokat a társulatok csakis a tulajdonosoktól követelhetik, ezáltal egyáltalán nem érintetik az, hogy az egyház és tanító közti jogviszonyban az egyház, mint tulajdonos, a tanítóval, mint javadalmassal szemben fennálló jogait megfelelő úton ne érvényesíthesse. A mi már most az egyháznak a tanítóval szemben a kérdéses járulékok viselése tekintetéből netán érvényesíteni kivánt ezen jogait illeti, azok törvényes alapon a községi és felekezeti iskolai tanítók fizetésének rendezésére vonatkozó 1893. évi XXVI. t.-cz. rendelkezéseinek szem előtt tartásával bírálhatók és birálandók el. Ezen törvény ugyanis 6-ik §-ában kifejezetten akként intézkedik, hogy azon esetre, ha «a tanító fizetésének egyrésze földbirtok járandóságaiból áll, azok értéke a tanítók törzsfizetésében való beszámítás végett az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 143. §-a alapján» — azaz a termények árának 10 évi átlagát számítva — ('állapítandó meg». Abból pedig, hogy az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. most hivatkozott, és az 1893. évi XXVI. t.-cz. által hitfelekezeti iskolák tanítóira is kiterjesztett 143. §-ának 2-ik bekezdésében kategorikusan kijelenti, hogy «a termények mennyisége egyszer meghatároztatván, alább nem szállíttathatik». Úgyszintén az 1893. évi XXVI. t.-cz. megjelelt 6. §-ának azon további rendelkezéséből, mely szerint «a föld mívelésére fordított költség és mindennemű adó levonása mellett