Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1905.

1905. szeptember 20.

1005 szeptember 21-én. — e. b. ü. 0. felügyeleti jog meg nem követelt, okot adhattak a szóbeszédre. Juhász Bálint és társai, presbyterek az ellenük emelt vád alól fel voltak mentendők, mert az első birósági Ítéletben részletesen idézett eljárásuk az egyházi törvények 301. §-ának 2. 3. és 7. pontjában foglalt fegyelmi vétségek tényálladékát meg nem állapítja. Midőn a magzatelhajtás miatt Búzás Zsófia ellen folytatott csendőri nyomozat folytán ezen ügvgyel kapcsolatosan Hetessy Viktor lelkész neve szóba került, tekintettel arra, hogy a hivatalos eljárás folyamán pattant ki a gyanú, a mely a lelkész nevét ebbe az ügybe belekeverte, ez az eset méltán keltett felháborodást a hivek között és ennek a közvéleménynek nyomása alatt állottak a presbyterek is, a kik méltán követelhették, hogy ezen ügy az illetékes egyházi hatóság által vizsgálat tárgyává tétessék és hogy a vád súlyos természeténél fogva az egyházi hatóság Ítéletéig a dolog természeténél fogva a lelkész az egyházi funkcziók ellátásától tartózkodjék. Joguk volt a presbytereknek ezt a kérdést presbyteri ülésben tárgyalni és erre vonatkozólag a szólásszabadság elvénél fogva véleményüket nyilvánítani. Az a körülmény, hogy egyik-másik presbyter a kellő kifejezést és hangot el nem találta, hogy továbbá tiltakozása jeléül a presbyteri ülést berekesztése előtt elhagyta, önmagában véve fegyelmi vétséget meg nem állapít. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy épen a felsőbb egyházi hatóság volt az, a mely maga is szükségesnek látta azt, hogy az ügy bírósági jogerős befejezéseig Hetessy Viktor lelkészi állásáról felfüggesztessék. Az a körülmény pedig, hogy a presbyterek egynémelyike a püspökhöz intézett fegyelmi feljelentésében azzal fenyegetődzött. hogy a mennyiben a lelkész tisztességes módon az egyházból el nem mozdíttatnék, állásukról lemondani és egyházunkat elhagyni lennének kénytelenek, azért nem tekinthető fegyelmi vétségnek, mert a vallásváltoztatás