Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1905.

1905. május 3.

12 1905 május 3-án. — 1*2. Az államsegély eddigi szokásban volt felosztását kerületünk, az államsegély ezutáni növekedésével együtt, továbbra is fentartani kivánja. 11. Olvastatott a Gusztáv Adolf-egylet központi vezetőségének átirata: Baksay Sándor ev. ref. Püspök Őméltóságának! Engedje meg nekünk Méltóságod, hogy becses tudomására hozzunk oly ügyet, mely bennünket már régóta, de különösen az utóbbi időben foglalkoztat. Többször nehezményeztetett, hogy egyletünk, mely a mult év végéig 400-nál több magyar hitközséget, a nemzetiségre való tekintet nélkül segélyezett, következetesen csakis ág. ev. hitközségeket pártfogolt. Ez tény, melyet a mellékelt idei segélykivonat is igazol. Ez a körülmény azonban, a mint az a Gusztáv Adolí'-egvlet minden ismerője előtt tudva lehet, nem a reformátusok iránti hidegebb állásponton, hanem azon alapszik, hogy — eltekintve a tevékeny erdélyrészi G. A. főegylettől — a magyarországi ev. lutheránus egyház az ő fiókegyletét az Általános Segélyegyletben maga szervezte s ezáltal velünk közel testvéries egyesülésbe lépett. Az Általános Segélyegylet megnevezi azon hitközségeket, melyek részére a mi közremunkálkodásunkat óhajtja, kérvényeiket véleményezi, gondoskodik, hogy évi jelentések útján velünk összeköttetésben maradjon. Csak az ö közvetítésével érintkezünk velük. Ilyen közbeeső forumot, melylyel minket a kölcsönös bizalom összeköt és a mely nekünk arra nézve is biztosítékot nyújt, hogy a segélyezettek maguk is megteszik, a mi tőlük telik, nemcsak Németországban nem nélkülözhetünk, de annál kevésbbé másnyelvű országokban. Ezt nélkülözzük tehát az ön egyháza részéről. Nem ritkán fordulnak hozzánk magyarországi ev. ref. egyházközségek segélykérvényekkel. Nincs okunk az ő előterjesztéseikben kételkednünk, de szabályaink szerint a véleményezéstől nem tekinthetünk el. Ilyenkor a szükséges véleményezést vagy az Általános Segélyegylet vagy a vonatkozó országbeli barátainknál és bizalmi íérfiainknál keressük és sok esetben adhattuk áldozatkészségünknek egy-egy ado-