Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1904.
1904. március 19.
J9tí /i márczius 19-én. — 9. 25 lek mellett nyújthatják. Én is csak ily feltételek mellett kérem, de kérem. Es még mást is kérek. «Senki a te ifjúságodat meg ne utálja!» Kérem ezt az apostoli intést rám alkalmazni, egyetlen szónak, — nem szükség mondanom melyiknek — ellenkezőre változtatásával; és egyszersmind megbocsátani azt az ambicziót, mely engem abban a korban, midőn a «szálló este holló szárnya megrezzenti ablakom», e szolgálat elfogadására vezetett. Jól tudom, hogy a mi Urunk első követői, tanítványai ifjú emberek 'voltak; tudom azt is, hogy a legerősebbet közöttük, mikor megvénhedett, más övezte be, és oda vitte, a hová nem akarta volna. De tudom, hogy hivek voltak mindhalálig; s tudom, hogy a gazda nem utasította vissza azt. a ki a 9-ik, sőt a 11-ik órában ment ki a munkára. Egész napszámot adott neki! liin nem kérek egész napszámot, csak, a mi egy órára esik: bizodalmat, ha rászolgálok. Miként kivánok rászolgálni, a mennyiben magamon függ, és miben? A mikéntre két ismert szóval felelek: szolgálni, mint «primus inter pares». «Prinms», látszatában talán, de lényegében «ultimus inter pares». Minden elődeim így fogták fel ezt a jelzőt. így is alkalmazták : első a munkában, vigvázásban, példaadásban, feltétlenül a tűrésben és szelídségben; és utolsó az igényekben, követelésekben, a magára és érdekeire való gondolásban. Én is úgy fogom fel. «Perinde ac cadaver» : oly jelszó, melyet semmi földi hatalom ránk nem diktálhat, de a melyet magunkra parancsolni kötelezve vagyunk, midőn az elvállalt kötelességek teljesítéséről van szó. A másik kérdésre «miben* : kész programmal kellene felelnem. De programmnak csak oly esetekben van helye, midőn új utak nyitásáról, új czélok kitűzéséről. új eszközök megvalósításáról van szó. Lehet-e ilyenekre csak gondolni is, és nem elég-e, nincsen-e kimerítve a kérdés, ha azt mondom:
