Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1904.

1904. március 19.

26 1!N)4 márczius -21-én. — Programmom a teljes szent írás: a mi szimbolikus könyveink, az apostoli hitforma, lelki szolgalatainkban; és programmom: egyházi törvényünk és alkotmányunk rendelkezései, közigazgatásainkban és Ítélet mondásainkban. Czélom: a meglevőt fentartani, az élőt táplálni, nevelni, fejleszteni, az erőtlent erősíteni, a beteget gyógyítani, a halottakat, — mert lehetnek s ha jól szélvlyel nézünk, vannak is — feltámasztani, s mindenekkel odamunkálni, hogy Anyaszentegyházunk egészében és tagjaiban hazánk s nemzetünk javára és isten dicsőségére szolgáljon. Eszközeim: «a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek» : sohasem fogom feledni. Feladataink kicsinyek és nagyok. A kis dolgokban szemkápráztató kisértet jelentkezik az ismert példabeszédben. «Praetor minima non curat". Ez római maxima, melylyel szemben a mi morálunk a kis dolgokban is hívséget parancsol. A kis dolgok igen fontos dolgok háztartásunkban, modorunkban, érintkezésünkben, mennyivel inkább abban az erkölcsi lelki világban, melynek szolgái vagyunk, s a melyben a dolgok sem fonttal, sem mérőpálczával nem mérhetők. Sok alkalmam volt a velem munkálkodók értékét nem a szembetűnő, hanem a rejtekező jelenségekből határozni meg, és ritkán csalódtam; és ha az én eddigi szolgálataimnak sovány kévébe köthető sikereit számba veszem: mindaz, a mi bennök nem maradandóságra, de legalább egy méltányló tekintre számíthat, az én kis dolgokra kiterjeszkedő figyelmességemnek, közszóval mondva, pedantériámnak gyümölcse. Tovább megyek: (kérem tisztelt Elnöktársamat kegyeskedjék kedvetlenségét elrejteni hivatkozásomra) gondoljunk a mi legutóbbi földmívelésügyi miniszterünknek arra a kicsiny dolgokban mélyreható hívségére, melyet a mi mezeink, kertjeink, gyümölcsöseink, szőllőink, erdeink, folyóvizeink hirdetnek; és legyen sza-