Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1904.

1904. március 20.

1-2 magyar nemzetet, a mely rokon és barát nélkül települt le itt. világrészünknek keleti és nvugoti felét egymástól elválasztó határvonalán ezer év előtt, itt államot alkotott és azt Isten kegyelméből ezer év óta fenntartotta. Kétségtelen érdemei lévén egyházunknak a magyar nemzeti művelődés fejlesztése, terjesztése és megvédése körül, az elfogulatlan történetírás mindig meglepőnek, a nemzet önfentartási ép ösztönével ellentétesnek fogja találni azon jelenséget, hogy volt olyan időszak hazánk történetében, a mikor a magyar állam, a mely különben szeretettel ölelt kebelére egészen idegen nyelvű és nemzetiségű egyházakat, azok híveinek nemcsak jogokat, de előjogokat is adott, — a legmagyarabb ev. ref. egyházat nemcsak nem támogatta, hanem üldözte, jogaitól, szabadságától megfosztotta. Viszont magyarországi ev. ref. egyházunk ezen üldöztetések miatt a haza ügyei iránt a méltatlan szenvedések daczára is soha el nem hidegült, közönyössé nem lett, mert ev. ref. egyházunk és annak hívei hazaszeretetüket soha semmiféle feltétethez nem kötötték. Neked is feladatod leend minden szavaddal, minden letteddel és intézkedéseddel oda törekedni, hogy minél több és nagyobb szolgálatot tehess édes magyar hazánknak és szeretett magvar nemzetünknek. Soha olvan tant ne hirdess, olyan intézkedést ne tégy, még ha látszólag az egyház érdekét szolgálná is, a mi ellenkeznék édes hazánk javával és érdekével, mert a mi káros a hazára káros az egyházunkra is. 3. Elhivatattál Isten kegvelme es a közbizalom által az apostol tanítása szerint a Krisztus testének, az anyaszentegyháznak építésére. Az anyaszentegyháznak egyedüli feje az Úr Jézus Krisztus. Ö a fudamentum, a melyen az egész épület nyugoszik, kiben az egész alkotmány szép renddel rakattatván, nevekedik, hogy legyen az Úrnak szent temploma. (Eféz. II. 21.) Ezen alapon a