Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1904.

1904. március 20.

13 hívekből, azoknak vallásos, kegyes életéből építtetik az anyaszentegyház. Ezt kell neked építened. Meglásd azért, hogy valamit építesz, annak alapja mindig a Krisztus és annak tiszta evangeliuma legyen. Az anyaszentegyháznak minden intézményei, közművelődési, közjótékonysági, köznevelési intézetei és szervei csak úgy felelhetnek meg czéljuknak, csak úgy tudnak ellenállani az idő és korszellem romboló hatásának, ha az evangéliumi alapon nyugosznak és az evangéliumi szellem csatolja össze abban a részeket és tagokat egymással. A mi őseink ezen krisztusi alapon és az evangéliumi szellemtől áthatva, nehéz körülmények között is képesek voltak megépíteni a nagy pusztaságokat; képesek voltak az egyháznak igaz evangéliumi szervezetet adni, virágzó alsóbb és felsőbb iskolákat létesíteni, s mindezen alkotások magasan kiemelkedtek, mint világító tornyok, a nemzeti élet zajló tengerén. Nekünk, a mai kor gyermekeinek azon, látszólag könnyebb feladat jutott osztályrészül, hogy a fennálló alkotásokat a haladó kor követelményeinek megfelelővé tegyük, a még üresen maradt, puszta helyeket beépítsük, a hiányzó épületrészeket pótoljuk. De feladatunk talán mégis nehezebb, mint volt őseinké; mert egyrészről egyházunk hívei közül sokaknál lelohadt az egyház és annak intézményei iránt való lelkesedés tüze, másrészről, ha minden tőlünk kitelhetőt megteszünk is, mindig fenyeget a veszély, hogy mások által túlszárnyaltatunk. Legjobb erődet, tehetségedet kell tehát szeretett pályatársam arra áldoznod, hogy az ősi buzgóság ott, a hol hanyatlott, ismét új életre keljen, ott, a hol még meg van, ki ne aludjék, s ezek nyomán viruljon fel egyházunk, iskoláink élete. Vessed azért, óh Istennek elhívott embere, kezedet a munkára, a mely reád vár, azzal a buzgósággal és kötelességtudással, a mely a te nemesen egyszerű egyéniségedet eddig is jellemezte, nem tekintvén a hátad me-