Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1904.

1904. március 19.

Í904 márczius -21-én. — 27 bad e kis dolgokban megnyilatkozott hívségére, mint élő leczkére rámutatnunk egyszersmind azok nevében, a kikhez minket szolgálatunk legközelebbről kötelez : a munkás emberek, a kis emberek, a mi egész népünk nevében e hívségről ma, ismételt hálával emlékeznünk meg. Hívek a kis dolgokban. Legyen szabad néhányat e kis dolgok közül kegyes és élénk óhajtásul megemlítenem. Óhajtanám megerősíteni és olcsóbbá tenni alumneumainkat, konviktusainkat minden irányban, de főkép lelkész- és tanítóképző intézeteinkben; óhajtanám az eddigiektől eltérő módozatok szerint. Óhajtanám szigorú megtartását több ízben ismételt határozatunknak, hogy hittani növendékeink segédül időközben ki ne bocsáttassanak; s keressünk e káros megélhetési mód helyett mást, melyet meg is találunk a szeretet által, mely nem keresi a maga hasznát és nem gerjed hamar haragra. Óhajtanám, hogy egyházkerületünknek, sőt épen az egyházkerületek többségének a szabad lelkészválasztás tárgyában kifejtett javaslata a törvényhozásban érvényre jusson, s ha nem, hagyassék meg annak intézése az egyházkerületek rendszabály alkotási jogkörében. In necessariis unitas, in dubiis libertás.. .. Óhajtanám a vallásos oktatásnak mind az elemi, mind a középiskolákban intenzivebbé tételét. Óhajtanám további fontolgatás és érlelés tárgyául fentartani azt az utóbbi egyházi értekezletünkön előterjesztett indítványt, mely szerint gyermekeink az iskolai tanfolyamok teljes bevégzése után vétessenek konfirmácziói oktatás alá. Nagy segítségünkre volna nekünk ennek keresztülvitelében az ismétlő iskolák törvényes intézménye, a helvécziai testvérek példája, ha mi is át leszünk hatva a pogány költő gondolatától: omnis in hoc swn, és az evangélium példázatától, melyben az eke szarváról van szó. Ezek s ezekhez hasonló óhajtásaim, kétség kívül