Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1904.

1904. március 20.

32 való; Isten kegyelmét kérjük, mert Isten kegyelme által vagyunk, a mik vagyunk (I. Kor. 15 :10). Fogadja főtiszteletü püspök úr egyházkerületünk igaz. benső üdvözletét. Az Isten éltesse főtiszteletü püspök urat békés megelégedésben, munkálkodása sikerei élvezetében sokáig! Püspök úr válasza: Mintha a patriárkha tíz fiainak kévéit látnám meghajolni a legkisebb testvér kévéi előtt, nem azért, hogy neki szolgáljanak, hanem azért, hogy fel- és magokhoz emeljék. Ezt a sovány kévét, eddigi szolgálatomnak kicsiny aratását takarta mostan csűrébe a Dunamelléke ezen az ünnepen; köszönjük, hogy méltóztattak ez ünnepet megtisztelni. Nem ti, hanem mi hajtjuk meg kévéinket lcgidősb, legnagyobb testvérünk előtt, kire, mint természetes vezérére s nagy metropolisára, mintegy Sionára a magyar református egyház bizalommal nézett és néz most is. Méltóztassanak ezen nyilatkozatomat Egyházkerületünk nevében is tudomásul venni, kegyes megemlékezésükért köszönetemet küldőiknek s fiúi tiszteletem kifejezését agg Simeonunknak megjelenteni. IV. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület nevében, dr. Bartók György püspök: Főtiszteletü Püspök Úr! Az erdélyi egyházkerület testvéri üdvözletét hoztuk ide magunkkal. Azért jöttünk, hogy tolmácsoljuk az örömet, melyet a Királyhágón túl négyszázezeret meghaladó magyar református lélek érez szívében a fölött, hogy a dunainelléki egyházkerület gyülekezeteinek bizalma Tégedet a püspöki székbe ültetett. A mily mélységes fájdalommal szemléltük nagy nevű