Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1904.

1904. március 20.

33 elődödnek, a magyar protestantismus büszkeségének távozását a püspöki székből, éppen olyan őszinte örömmel köszöntünk e helyen Téged, a ki arra hivattál, hogy a félbeszakadt munkát tovább folytatván, Krisztus lelki országának építésére összes erőidet és egész életedet felszenteljed. Eddigi életed folyása, szellemi munkásságod és lelkipásztori működésed a Siloah csendesen zajló vizéhez vala hasonlatos: partokat nem szakgatott, de nyomán élet és áldás fakadott. Ez a zajtalan, áldásos munka vár Reád a püspöki székben is, a mely nagyságot, hatalmat, dicsőséget ugyan nem ad, de egyházkerületedben a legszélesebb munkamezőt nyitja meg Előtted és kötelez, hogy lelkipásztor-társaid között Te állj a szolgálattételben, a melyre elhivattál, legeslegelől. A püspöki hivatal nekünk, kik az építés munkájára hivattunk, nem méltóság, hanem szolgálattétel, hogy elvégezzük híven, mit az Úr reánk bízott. Az élet Istene adjon Neked e szolgálattételre erőt és Szentlelket bőséges mértékben, hogy a munka, melyet végezni fogsz, legyen a Te erősséged és nagyságod, az Úr nevének dicsérete, a dunamelléki kerületnek ékessége. — Erdélyi egyházkerületünk testvéri szeretettel nyújtja jobbját Feléd, Reád az Ég áldását kérve, üdvözöl a püspöki székben Tégedet! Püspök úr válasza: Mintha az elnémult harangok harmóniáját hallottuk volna megzendülni Nagyméltóságtok üdvözlő szavaiban, vagy mint egy messzire szakadt, de annál szeretettebb testvér váratlan érkezéséről szólt volna a hir! De elnémult harangok nincsenek — csak egy hazáját és népét féltő költői szív aggodalmas vízióiban; és távoli testvér sincs, mert míg távol volt is, mindig közel volt hozzánk nagy fejedelmeinek védelmünkre kész fegyvereivel, valÜnnepi beszédek. 3