Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1904.

1904. március 20.

31 III. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület küldöttsége nevében, Dávidházy János esperes: Főtiszteletű Püspök úr! A tiszántúli református testvér-egyházkerület képviseletében jelentünk meg püspök úr előtt, a dunamelléki egyházkerület püspöki székébe beiktatása alkalmából, hogy megválasztatása feletti örömünknek mi is kifejezést adjunk, mert ha egy tag tisztességgel illettetik, egyetemben örülnek minden tagok (I. Kor. 12 : 26). Mi is örülünk, hogy főtiszteletű püspök úr azon tisztességgel illettetett, hogy az egyenlők között elsővé tétetett a mi egyházszervezetünk értelmében, a melyben Idvezítőnk amaz utasítása valósúl: valaki ti közöttetek akar első lenni, legyen ti szolgátok (Mat. 20 : 27). Elsővé lesz ez egyházkerületben főtiszt, püspök úr megválasztatása által, elsővé a szolgálatban. S másnemű megtiszteltetéstől abban különbözik a református egyházi életben való megtiszteltetés, hogy ez nem kényelemnvujtás, hanem a kevesebben történt hívség jutalmául többre elhivatás. És e megtiszteltetés méltán érte főtiszteletű püspök urat, mert, mint múltja — melyen jövője épül — mutatja, főtiszteletű püspök úr egy azon némelyek közül, kiknek az apostol szavai szerint az Isten lelkétől adattatott bölcseségnek beszéde, tudománynak beszéde, isteni erőknek cselekedésre való ajándéka, különböző nyelvek nemeinek tudása (1 Kor. 12 : 8. 10). Ezen soknemű képessége egyházunk javára maradandó emlékeket mutat fel a múltban s a hozzá fűződő reményt megvalósítólag fogja magát igazolni kétségtelenül új állása megszaporodott teendőiben. Ezen mindhalálig hív szolgálatához főtiszteletű püspök úrnak kérjük mi Istennek, a mi Atyánknak kegyelmét, mert tudjuk, hogy elég erre Isten kegyelme, a mely nem volt eddig sem főtiszteletű püspök úrhoz hiában-