Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1904.

1904. március 20.

30 Püspök úr válasza: Méltóztassanak megengedni, hogy a képet, melyet imént kezdettem, most fejezhessem be. Azok a tisztes alakok, kikről előbb emlékeztem, azoknak egyik ága a dunántúli superintendentiában. az erdős Somogyban keresett hazát, szolgálatot, s viselte atyai örökségét, a palástot, szintén csaknem egy századig; s az ő unokájok egy kies halmon, a Csokonav Parnassusán talált hív dajkára. Ez az emlékezés mély hálára kötelez ... nem kívánom ezt ismétlések által unottá tenni. E helyett megemlékezem a Méltóságtok által képviselt kerületről, mint legkisebb s egyszersmind legnagyobb testvérünkről. Legkisebb vagy a kisebbek egyike népességében, talán anyagi dispositióiban, talán területi megoszlottságában, és mégis, előtte;ri legalább mintha legnagyobb volna múltjában, megpróbáltatásaiban, szenvedéseiben. Állandóan útjában és kereszttüzében a legellenségesebb és ellentétesebb támadásoknak, a nagy drámaíróval szólva: «a leghívebb legtöbbet szenvedett;)) mintha a nagy fejedelmi asszony az ő ajkairól vette volna a panaszt: «elhagyattatvánbarátaimtól, megcsalattatván oltalmazóimtól, körülvétetvén ellenségeimtől)) Tudjátok a többit! De Istennek hála, prédikátoraink hívsége, kis- és középnemességének bátorsága, keresztyén népének hitben állhatatossága erőben tartotta életgyökereit, melyek kormányzatának ápoló keze és bölcs vigyázata alatt ma már a békességnek gyümölcseit termik. Ebben a gondolatban nyújtom kezemet egyházkerületünk nevében Nagyméltóságtoknak s ajánlom kedvező hajlamaikba személyemet és szolgálatomat.