Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1904.

1904. március 20.

22 morult teremtmény vagyok)). Kérdezzétek meg a legnagyobbakat, Szent Pált, ki háromszor könyörgött az Úrnak, hogy ő tőle eltávoznék, — s kit az Örökkévaló e szókkal utasít a munkára: «Elég neked az én kegyelmem!)) (Oh én Uram! Szent Pálnak elég volt: de nekem is elég lesz-e ez a kegyelem?) — Tovább megyek. — Valamennyien, a kik e helyen előttem állottak, összemérték magokat elődeikkel, s ezek nagyságával bizonyították kicsinységüket, és ha volt valakinek oka ilyen hivatkozásra, van nekem; de én nem megyek annyira, és csak az én szolgatársaimmal mérem magamat össze, s e műveletből egy szóban megállapítom: Ha ők kivétel nélkül érzik és megvallják az ő erejük csekély voltát, munkájukhoz képest; ítéljétek meg, mennyivel kisebb vagyok én ő nálok az én munkámhoz megkívántató erőben. Ők egy helyben állanak, engem pedig éjjel-nappal ösztönöz ez a szó : «Elmégy mindenhova, a merre küldelek, és szólod azokat, a melyeket én parancsolok, hogy szóljad!)) Az ő tekintetük ellát, a meddig szolgálatok határa terjed, de minő szemekkel kellene nékem birnom, hogy befoghatnák gondjaim határát! Őket csak egy gyülekezet gondja terheli, engem ama mindennap ellenem támadó sokaság, a minden gyülekezetek felől való szorgalmatosság; és micsoda vagyok én ahhoz, a ki e gondokkal elsőben panaszkodott, vagy dicsekedett. Szent Pálhoz képest? Mit mondok? Azokhoz képest, a kik előttem jártak, és életök delén, erejök teljességében fogtak e munkához. Oh én Istenem! kisebb vagyok minden te kegyelmeidnél. Minő nagynak kell annak a kegyelemnek lenni, a mely az én erőm kicsinységében is megdicsőítheti magát! Óh én szolgatársaim, testvéreim! Látjátok, mennyivel kisebb vagyok nálatok; mennyire szükségem van arra, hogy ez a kegyelem ti általatok is munkálkodjék mellettem!