Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1903.

1903. május 6. 7.

56 1903 május 7-én. — 26'. §-nak következő átalakítását hozza javaslatba: «A lelkészözvegyét és árváit teljes lakás, fizetés és palást díj (stóla) élvezetével kegyeleti idő illeti, mely kegyeleti idő, ha a lelkész elhalálozása az egyházi év első felében történt, azon egyházi év végéig tart; ha pedig a halálozás az egyházi év második felében történt, a következő egész egyházi ér végéig. Az egyházi év pedig az eddig szokásos számítástól eltérőleg október hó 1-től számítandó.» Miután a nyolcz egyházraegye három különböző véleményt terjeszt elő, a tervezetben kegyeleti időül javasolt félév mellett azonban egy sem nyilatkozik ; miután továbbá a mostani kegyeleti időnek ily nagymérvű leszállítása, amúgy is gyenge lábon álló özvegy-árva gyámintézetünket alapjában rendítené meg: a szükség által parancsolt leghelyesebb módnak véljük mi is az eddigi gyakorlat fentartását, legalább is addig, a míg özvegy-árva gyámintézetünk, esetleg ujabb források nyerésével megizmosodván, nagyobb számú özvegy s árva megfelelőbb segélyezését is megbírhatja. 281. §. a solti egyházmegye indítványa szerint, így volna szövegezendő: «Az olyan nagykorú gyermekek, kik munkaképtelenek, valamint különös figyelemreméltó esetekben az elhunyt lelkész szülei vagy nagykorú leányai is, a mennyiben a lelkész háztartásához tartoztak, az egyház kifejezett kérelmére, az egyházmegye ajánló hozzájárulása esetén, a kegyeleti idő jótéteményében részesíthetők.» Ezen világosan és szabatosan szerkesztett szöveget a bizottság elfogadja, de olyképen, hogy az eredeti §-nak első mondata a pontig megmarad s a solti javaslat csak ez után. mintegy folytatásképen következik. 282. §. rendelkezésével szemben, a k. som. egyházmegye véleménye szerint, határozottan kimondandó, hogy a segédvagy helyettes lelkésznek nemcsak lakásáról és ellátásáról, de pénzfizetéséről is azok tartoznak gondoskodni, a kii,- az időközi javadalmat élvezik; de semmi esetben sem az egy-