Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1902.

1902. április 16. 17.

1902 ápril 16-án. — 7. 8. 13 kolyt ne hintsen soha is vetése közé; hanem mindaz, a mit Nagyméltóságod mivel és munkál, mindaz a mag, a mit elhint, teremjen némely 30, némely 60, némely 100 anynyit. Isten áldása legyen működésén, viruljon ez egyházkerület, legyen oszlopa mind ennek, mind az egyetemes egyháznak, méltó utóda a dicső elődöknek és mindaz, a mit az Isten jót nyújthat, soha meg ne legyen tagadva. Éltesse Isten Nagyméltóságodat ez egyházkerület főgondnoki székén. Ez üdvözlő szavak elhangzása után főgondnok úr ő nagyméltósága a következő beszéddel foglalta el főgondnoki székét: Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Első szavam a liála és köszönet szava az egész Főtiszteletű Egyházkerület irányában, mely engem nagybecsű bizalmával megtisztelt, hála és köszönet szava azon felette kitüntető kétrendbeli üdvözletért. a mely az imént intéztetett hozzám. Teljes tudatában vagyok annak, hogy bár külső fénynyel és ranggal nincs ez állás egybekötve, de egyházunk szervezete szerint Önök a legtöbbet adták, a mit adhattak, a törvényeink által ismert legmagasabb egyházi tisztet ruházván reám. Minden törekvésem oda fog irányulni, hogy bizalmukat kiérdemeljem és méltó legyek arra, hogy mint első az egyenlők között a Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Úrral együtt, ezen egyházkerület élén álljak. Arra kérem a Főtiszteletű Egyházkerületet, egyenként és összesen véve, hogy ezen törekvésemben engemet támogatni, gyengeségeimet pedig elnézni méltóztassanak. Első kötelességem megemlékezni mélyen tisztelt elnök-társamról, Méltóságos és Főtisztelendő Szász Károly püspök úrról. Biztosítom 0 Méltóságát, hogy felette sokan vannak, a kik az ő érdemeit ismerik és méltányolják; de senki sincs, a ki azokat közelebbről