Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1902.

1902. április 16. 17.

H Í90S ápril 16-án. — 7. ismerje és jobban méltányolja, mint én. Arra kérem 0 Méltóságát, hogy azt a lekötelező jó indulatot és kitüntető barátságot a melylyel engem annyi éven át szives volt megtisztelni, ezen új minőségemben is irányomban megtartani méltóztassék. E helyütt kell őszinte köszönetem mellett megemlékezni Méltóságos Szilassy Aladár főgondnok helyettes úr működéséről is. A Főgondnokhelyettes Úr azon férfiak közé tartozik, a kik mindig az első sorban állanak, a mikor dolgozni és fáradni kell, de mindig visszavonulnak, és sohasem találhatók ottan, a hol a jutalmat és elismerést mérik. Ajánlom magamat igen tisztelt Gondnoktársaim, a Nagytiszteletű Esperes Urak, az igen tisztelt Főjegyző Ural: és az egész központi tisztikarnak, összes lelkészeink, tanáraink, tanítóink jó indulatába és támogatásába. A bizalom és sikeres egvüttműködés első feltétele a teljes nyütság és őszinteség. Én ezt a nyíltságot és őszinteséget ígérem és ezt kérem Önöktől is. A kik valamely ügy élén állanak, azoknak az igazság iránti érzéket soha sem szabad elveszteni, még akkor sem. hogyha annak meghallása esetleg kellemetlen volna is. A Főtiszteletű Egyházkerület élén magamat sem új embernek, sem idegennek nem, tekintem. Bölcsőmet ezen városban ringatták, gyermekkorom emlékei mind a közeli egyházmegyék területéhez vannak csatolva. A Főtiszteletű Egyházkerületet három fokon szolgáltam. Szolgáltam. mint egyházközségi gondnok és egyháztanácsos, szolgáltam, mint egyházmegyei és szolgáltam, mint egyházkerületi tanácsbiró. Három egyházkerületi főgondnokhoz, immár mondhatom megdicsőült hivatali elődeimhez : gróf Lónyay Menyhérthez, gróf Tisza Lajoshoz és Szilágyi Dezsőhöz személyes viszony is kapcsolt. Fülembe csengenek ma is gróf Lónyay Menyhért szavai, midőn egy veszélyes műtét előtt állván, tőlem elbúcsúzott és egyházunk hű szolgálatát szivemre kötötte. Számos intézményünk még ma is az ő és idve-