Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1902.

1902. október 18.

2H4 l!lfh2 október 23-án. — v. ü. 7. alapítványi vagyonnak deklarálta és csak a Dienes Lídiának kifizetett 60,000 írt töke évi 5% kamatának a jövedelemből való levonását engedte meg: ennélfogva a II. bíróságnak fentidézett megállapítása szükséges és a főiskola álláspontjának és jogainak minden tekintetben megfelelő volt. Ezek szerint a 11-od bírói Ítélet kiküszöbölte az 1. bír. ítéletnek a per főtárgyára vonatkozó összes sérelmes intézkedéseit. nevezetesen a már fentjelzett sérelmen kívül azt is, hogy a főiskola a jövedelem felét az igényjogosult leszármazóknak fejenként egyenlő részben tartozik kiadni, hogy az évi számadásokat tartozik az igényjogosultakkal közölni, hogy az ingatlanokra az elidegenítési és terhelési tilalom telekkönyvileg feljegyeztetik és több más sérelmes vagy homályos intézkedést. A mily örvendetes az Ítélet rendelkező része, ép oly kielégítő az indokolás is. a mely kiemeli a főiskola jogosultságát. hogy az igényjogosult fiutódoknak ösztöndíjjal való ellátását belátása szerint eszközölje és kijelenti, hogy sem a jövedelem megosztásának aránya, sem az ösztöndíj adományozásának módozata nem képezheti bírói megállapítás tárgyát és e részben kifejezetten utal az 1790 91. t.-cz. 10. §-ára. mely szerint a protestáns alapítványok és ösztöndíjakra nézve az egyházat a kezelési és intézési jog illeti. Csak egy intézkedése van a másodbirói Ítéletnek, melyet sérelmesnek találtam és ez az, hogy a perköltségeket «a per körülményeinél fogva» kölcsönösen megszünteti. Ez ellen, utalva a felperes teljes pervesztességére, felebbezéssel éltem. Az ítélet ellen kk. Várady Anlal gondnoka felebbezett a kir. Curiához és felebbezésében kereseti álláspontját fentartja. A felebbez éseket a kii'. Curiához már felterjesztették. Tisztelettel Dr. Nagy Dezső, egjh. ker. iigyé?z. Szolgál tudomásul.