Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1902.

1902. április 16. 17.

1902 ápril i6-án. — 7. 15 zült püspökünk Török Pál áldott keze nyomát hordja magán. Közelről láttam és csodáltam gróf Tisza Lajos szigorú kötelességérzetét, azt a lelkiismeretességet, mely mindenben vezette, a mit magára vállalt és azt a gondosságot. a mely kis és nagy dolgokra egyaránt kiterjedt. Hosszú személyes barátság főzött közvetlen hivatali elődömhöz, idvezült Szilágyi Dezsőhöz. A halála előtt három nappal való carlsbadi találkozásunkat úgy sürgette. mintha megsúgta volna neki végzete, hogy nem látjuk egymást többé. Szilágyi Dezső három évet sem töltött e kerület élén; de e három év bármily rövid volt is, elég volt arra, hogy e széknek fényt adjon, elég volt arra. hogy mindnyájan az ő hatalmas ékesszólásának. nagy tudásának és Ítélete ritka erejének hatása alatt álljunk. Az egyházkerület örök dicsősége, hogy Szilágyi Dezső neve és emléke, egyházkerületünkkel össze lesz kapcsolva. Nagy elbizakodás volna tőlem azt hinni, liogy én a Főtiszteletű Egyházkerületnek Szilágyi Dezsőt pótolhatom ; de bármennyire is érzem erőm gyengeségét, erős meggyőződésem, hogyha mindnyájan erőinket öszszetesszük, ha mindnyájan fokozzuk munkálkodásunkat. akkor egyházkerületünk ügyei még sem fognak visszamenni, ha kitöltjük azon keretet, a melyet Szilagyi I )ezső emlékezetes székfoglaló beszédében nekünk megjelölt : ha az ő arany szavait szivünkbe véssük s az ő szellemében dolgozunk tovább, akkor egyházkerületünk jövője biztosítva lesz s az idvezült szellemében való munkálkodás által szén'éljük meg az ő fenkölt emlékezetét. Mielőtt tovább mennék, nem hallgathatok azon súlyos veszteségről, mely egyetemes egyházunk vezéralakjának. Tisza Kálmánnak, a konvent elnökének, a dunántúli egyházkerület főgondnokának, a nagyszalon-