Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1899-1901.

1900. október 20.

12 1900 október 20-án. — 7. századnak, Krisztus Urunk születésétől számított éveink tizenkilenczedik századának befejezője, s egy új, 20-ik századra áthidalója az összes keresztyénség életében, hanem ezen kívül még más figyelemre méltó pontokat is jelöl életünkben s érdekli hazánkat, magyar nemzetünket és református egyházunkat. Hogy a legközelebbin kezdjem: ebben az évben értük meg felséges királyunk életének hetvenedik évét, melyet Felséges Urunk nemcsak e magas évszámmal, hanem viruló erőben és teljes egészségben ért meg Isten kegyelméből. Ötven éves uralkodásában oly sok különböző, nem egyszer nehéz, sőt szomorú eseményekkel kellett küzdenie, melyekben hazánk és nemzetünk s egyházunk is részt vett: az első tíz évben a felfüggesztett alkotmány, a szerencsétlenül végződött háború, a kétszer megkisérlett s először nem sikerült törvényhozás után, az uralkodó és a nemzet között mégis sikerült kibéküléssel* a törvény és alkotmány visszaállításával, a király koronázásával az állami rend és békesség nemcsak az utolsó tíz év, de háromszáz év óta alig élvezett béke és valódi alkotmányosság igaza és nyugalma, kölcsönös megegyezésben és bizalomban, mondhatjuk kölcsönös szeretetben helyre állíttatott. Ezzel egyidejűleg a kegyelmes Gondviselés egy nemtőt ada nekünk, felséges királynénk személyében, a ki királyunk s nemzetünk közt a legmelegebb és legállandóbb kapcsot alkotott s megerősítette, nemes szivébe fölvéve a mi hazaíias érzelmeinket, lecsillapítva aggodalmainkat, megnyerve nekünk királyunk nemes szivét. Oh. hogy az ő nemes szivét egy gonosz gyilkos tett elrabolta tőlünk! de bár elvérzett, tőlünk el nem szakíttathatott s királyunk nemes szivét sem fordíthatta el, sem el nem rabolhatta tőlünk! Ez az ötven év magyar hazánk, s azzal egyházunk életében is a legfényesebb időszak: küzdelmekkel és diadallal ragyogó. De állami életünk ez aránylag oly rövid ötven évéről annak ezer évére visszatekintve, annyi dicső.