Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1899-1901.

1900. október 20.

1000 október 20-án. — 7. 13 nagy korszakok, bár nem kevesebb küzdelmek s annyi diadalmak emlékei merülnek fel előttünk! Ezer éve, hogy Álmos ősünk még pogány magyar nemzetét messze keletről a Kárpátokra felvezette s annak bérczeiről leendő hazáját megmutatta, azt Árpád Kárpátoktól Adriáig Tiszán és Dunántúl meghódította s egy, már ezer éven túl élt birodalmat alapított. S egy század küzdelmei után e pogány népet első királya, István, keresztyénné tette, s mi most a magyar hazának ezer, s keresztyén nemzetünknek kilenczszáz éves életét ünnepeljük. Ezer éves életünkben a Mindenható, de kegyelmes Isten nekünk nagy királyokat és hősöket adott, de sok megpróbáltatásokat is ; első s szentnek nevezett Istvánt és Lászlót, negyedik Bélát, ki a vad. pogány tatárok által rohammal elfoglalt s fölperzselt hazánkat visszaállította; azután Róbert Károlyt, Nagy Lajost s mindenek fölött a hős Hunyadi Jánost s hozzá hasonló hát, Hunyadi Mátyás királyt! A tatároknál veszedelmesebb török harczait, a mohácsi veszedelmet s annak még századokig tartó pusztítását is kiállottuk s végre legyőzhettük s a mult század elején már hazánk épsége helyre állott. Az isteni gondviselés lioszszan tartó veszedelmekkel szemben egy nagy jótéteményt is hozott hazánkra, sőt egész Európára, a keresztyén reformátiót. A mohácsi vész után a már akkor jelentkező reformátió, Luther, Zwingli és Kálvin, a nagy reformátorok a lelki világosodás tanait hazánkon is elterjesztették s a mohácsi vész által előidézett zavarban és megszakadásban megkönnyítették e lelki megujulás elterjedését. A protestáns egyház, mindkét, ref. és evang. ágaiban erősen terjedt hazánkban, a magyaroknál majdnem kizárólag a református, a németeknél nagyobb mértékben a lutheránus irányban, s mivel a mohácsi vész s a nemzetet és országunkat ért nagy csapás a katholikus egyház székeit nagy mértékben megrongálta, püspöki székeit megingatta: egy ideig úgy látszott, hogy Magyarországon a reformátió fog túl-