Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1899-1901.

1899. október 21.

1899 október 21-én. — 1. 2. 3. a nemes czél iránti buzgóság állandó és folytonos fentartásának és élesztésének dicséretre méltó példája! Ez örvendetes jelenségekkel szemben azonban mert minden fénynek van árnya is! — az a sok egyházban mutatkozó, néhol tetemes adósság s a mi megdöbbentő: egyes lelkészeknek az egyházzal, illetőleg az egyházmegyével szemben meglepően súlyos adósságai szomorú árnyat vetnek az áldozatkészség dicséretes tényei által ébresztett örömünkre! Van egyházkerületünknek még egy más baja is. melyről lelkészeink s espereseink gyakori panasza tesz tanúbizonyságot: ez káplánszükségünk évről-évre gyarapodó növekedése. Segédlelkészeink fogyatkozása s hiánya nemcsak theologiai intézetünk növendékeinek az utóbbi években rohamos ritkulása miatt, hanem azért is évről-évre érezhető, mert sokan, kik a theologiai tanulmányokat intézetünk emlőjén sikerrel elvégezték s innen segédlelkészi minősítvénynyel kilépnek, anyagi jobblét vagy kényelmesebb élet kedveért. előkelő házakhoz nevelőkké, jobbmódú egyházakhoz tanítókká. vagy középiskolákhoz helyettes, ideiglenes tanárokká szegődnek, majd rendes tanárokká vergődnek fel. Mind szép és nemes pályák ezek s talán lelkészi képzésökben szélesebb látkörhöz is juthatásukra vezetnek ; s ez ellen, míg káplánszükségünk érezhetővé nem vált, nem szóltam, akadályt nem gördítettem. De végre is theologiánkban egyházaink számára lelkészeket s első sorban lelkészekké leendőket nevelünk s ez a nevelés a négy évi tanulás és elméleti képzés után, a hivek közötti templomi szolgálat által erősödik gyakorlativá. Egyebek közt ott tanulják meg a hivekkel való bánást, a szentirásban való nagyobb jártasságot, sőt hozzáteszem még: a szegénységet is, a mire a kálvinista lelkésznek bizony nagy szüksége van. A végzett theologusok ezen egyre inkább elszaporodó kitéréseinek (ha egészen megszüntetni nem lehet is) útját állani, az egyház érdekében, kiáltó szükség s jogos és igazságos is.