Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1899-1901.
1899. október 21.
22 1899 október 21-én. — 1. 2. 3. mert az egyház nagy áldozattal képezi ifjait s megkövetelheti. hogy azok szolgálatukkal viszonozzák az egyház jótéteményét. E vegyes érzések s bejelentések után áttérek — mintegy eszmetársítás nyomán — az elmúlt évben bekövetkezeti halálesetekre. Mert a halál, ez a mi legnagyobb s kérlelhetetlen ellenségünk, de keresztyén hitünk szerint legjobb barátunk is. mert Istenhez vezet — ez évben kevesebbszer látogatott meg. mint a közelebbi években: nyolcz egyházmegyénk közül kettőben egy haláleset sem gyérítelte lelkészeink, tanítóink s világi hivatalosaink tömött sorait. Lelkészeink közül összesen .">. tanítóink sorából 2 rendes s •] nyugalmazott. világi sorainkból csak 1 tevékeny s egy már rég nyugalomba vonult tanácsbirú hullott ki. Mielőtt azonban ezekről névszerint megemlékezném. talán megengedi nekem a tisztelt közgyűlés, hogy saját szivem vérző sebét fölszakítva, nem ugyan Egyházkerületünk. de egyetemes reformált egyházunk ama legnagyobb veszteségéről emlékezem meg. mely f. é. január 8-án Szász Domokos erdélyi püspök majdnem váratlanul jött s mindenkit megrázó halála hírével ért. Az ő magasan szárnyaló s szinte határtalan terjedelmű szellemi tehetsége, alkudni nem tudó szilárd elhatározottsága. fáradhatatlan tevékenysége, annyi sok befejezett — s csak élete fonalának váratlan elmetszése miatt félbe maradt tervei — bár életében, mint minden kiváló egyéniség ellen — ugy ellent 4 is felmerült vádak, gyanúsítások s félreértések, egyéniségét elhomálvosítni igyekeztek, de már ma is, holla után ily rövid idő alatt, minden oldalról elismerés kiséri. Sokaknak — s épen a legkiválóbbaknak. — holtuk után — mikor már nem élvezhetik — adatik elégtétel! Sem akarok felette emlékbeszédet. még kevésbé dicsbeszédet tartani, az engem nem is illetne meg: csak azt az egyet akarom kijelenteni. hogy bár nálam kilencz évvel ifjabb s a püspöki székben is utánam egy évvel következett, ő nekem
