Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1896-1898.

1898. október 15.

200 1898 október '21-én. — 102. szédjában, Maradék nevű, részben katholikus, német és horvát, részben görög-keleti szerb ajkú faluba. Magyar katholikusok. a diakovári püspök hatósága és kegyes pásztorsága alatt: fából vaskarikának tartja, a ki a horvát-slavoniai viszonyokat s különösen a diakovári egyházmegye kormányzatát ismeri. Beköltözésükkor egyelőre, nemcsak megtűrték a magyar jövevényeket, de olykor, kegyes elnézéssel, egy-egy magyar isteni tiszteletet is adtak nekik. De ez nem soká tartott ; az uralkodó diakovári püspök azt is megvonta tőlök; s Maradék kath. leányegyház lévén, az anyaegyház lelkészének nemcsak a magyar prédikácziót, de magyar állandó segédlelkész tartását, valamint a hitoktatásban egy magyar szó kiejtését is szigorúan eltiltotta. Szegény maradéki magyarok, hiába esedeztek a magyar szóért. Sem az egyházi beszédből, sem a hitoktatásból egy szót sem értettek; még gyónni sem tudtak: azt sem volt szabad — magyarul. Egy izben, ezelőtt két évvel, Beskát meglátogattam s néhány maradéki ember ott jártomat megtudván, megjelent nálam s előadva szorongatott helyzetűket, arra kért: vegyem fel őket a beskai missióba melynek területén laknak — s engedjem meg, hogy a beskai missiói lelkész olykor látogathassa meg őket s tartson nekik magyar beszédet. Kérésök szivemre hatott, de tartóztattam magamat attól, hogy a katholikus egyház vetésébe vessem a sarlómat s csak annyit mondtam, sajnálom, hogy rajtok nem segíthetek, de református püspök lévén, a katholikus hivek lelki s egyházi ügyeibe avatkozásra, épen a szabad vallásgyakorlat szempontjából nincs jogom. Ismét kísérleteket tettek papjoknál, püspöküknél s hiába. Akkor megemberelték magokat, Magyar bibliát szereztek magoknak s azt olvasták. Többek közt megtalálták Pál apostol ama szavát is: «a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólni értelemmel, mint tízezer szót idegen nyelven." (1 Kor. XIV. 19).