Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1896-1898.

1897. október 23.

1897 október 23-án. — 23. 21 dónként egyenlően vettetvén ki, a szegényeknek s birtoktalanoknak, vagy elenyészően csekély birtokosoknak elviselhetetlen. S mivel, különösen a két Baranyában s külső Somogyban, Tolna egy részében is, híveink közt a nagyobb, sőt középbirtokosok és vagyonosb honoratiorok csak elenyésző csekély számban vannak s egyházadóköteleseink 9/

1

0-eáe volt jobbágyok % telekkel, vagy házas zsellérek, birtoktalan napszámosok s oly csekély vagyonuak, a kiknek egyházi adója s /^ma-tartozása állami adójuk összegét vagy megközelíti, vagy eléri, vagy részint felülmúlja, némelyeknél meg is kétszerezi. Csuda, hogy azt az aránytalan s igazságtalan adózási rendszert, az urbériség eltörlése s a jobbágyság fölszabadítása után ennyi ideig, már egy fél századig, fenn lehetett tartani! Még kevésbbé azóta, hogy az állami adók évről-évre súlyosbulnak, s hogy a lilloxera, különösen a két Baranyában, a szőlőket egészen vagy nagy részben elpusztítván, különösen a bor-lukmát nagyrészt, vagy egészen, természetben lehetetlenné, pénzre váltva kétszeresen nehézzé tette. Csodálkozliatunk-e, ha az említett vidékeken az egyházi adó s annak aránytalan kivetése ellen a kis egyházak szegény többsége, zúgolódik, ellenszegül s végszükségben a felekezetnélküliségben keres menedéket, az egyház romlására, s a lelkészi (különben is csekély) javadalmak csökkentésére. A lukma-rendszernek, terhes voltán kívül másik hátránya. hogy annak beszedése, zsinati törvényeink tilalma (I. Negyedik rész 255. §.) ellenére, a legtöbb helyen ma is közvetlenül a lelkészek és tanítók által szedetik, a mi gyakorlatilag máskép alig lehet, de a lelkészt híveivel kellemetlen, sőt megalázó érintkezésbe hozza ~ s sok perpatvarra és izetlenségre szolgáltat alkalmat, holott a lelkész és hivei közötti viszonynak a lehető legjobbnak, szívesnek és szeretetteljesnek, sőt apai és tiui viszonynak kellene lenni. S ime, a lukmán és általában az egyházi adó-