Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1896-1898.

1897. október 23.

22 1891 október "23-án. — 13. rendszeren kívül egy másik oka a mai egyházi és lelkészi állapotok oly sajnos és sokhelyt tarthatatlan voltának: hogy lelkészeink nagy része, maga is elkeseredve és csüggedten, gyülekezetével s egyes híveivel nincs abban a benső s szeretetteljes viszonyban, melyben hivatásánál fogva lennie kellene. A baj s annak főok-forrása, az egyházi adó aránytalansága s ennélfogva a többségre nézve elviselhetetlen terhe, e teher lerázhatása végett a gyülekezetek panasza és mozgása, sok helyt a felekezetnélküliség révébe menekvés s mindezekből folyólag a lelkészi állás — eddig is a legtöbb helyt elégtelen s sok helyt szégyenteljes, — most még egyre csökkenő javadalma: e baj, vagy bajok, ref. egyházunk minden részében magokra vonták a közfigyelmet s felébresztették a gondolkozók és ügyszeretők gondolkozását az orvoslás módja és eszközei iránt. Sokat olvastunk egyházi lapjainkban tudósításokat, vezérczikkeket. eszméket és többé-kevésbbé kidolgozott tervezetet. A íigvelemre legméltóbbnak találom ezek között a tiszántúli egyházkerület szathmári egyházi értekezlete által elfogadott s az egyházkerületi közgyűlés elé terjesztett munkálatot «az egyházi adózás reformjáról®, már csak egyenesen kimondott alapelvénél fogva, mely ragyon-arány tagos adót követel, s annak maximumát, valamint a lelkészfizetés minimumait (különböző fokozatokban s osztálokba sorozva) határozottan megszabja. A munkálat némely pontjaihoz ugyan férhet szó s egyes részletei még sok oldalú megfontolást és a kivihetőséggel való megalkuvást is kívánnak, például a lelkészi fizetések s a nagy egyházakban a lelkészek számának megállapításánál. De egy szélesebb körű tárgyaláshoz a legjobb alapul szolgálhat s eredményétől sok siker várható. Hasonló alapelven, az egyházi adó vagyon-arányosságra fektetésén s a lelkésztizetés minimumának kimondásán alapul a felső-baranyai egyházmegyének «A felső-baranyai egyházak állami segélyeztetésének