Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1896-1898.

1897. október 23.

19 1891 október "23-án. — 13. ják, hogy ők igaz reformátusok akarnak maradni, nem liitöket tagadják meg, csak az egyházból lépnek ki, mert annak terheit nem birják s e teher viselésében rájok eső osztályrészt igazságtalannak tartják; s inkább viselik azt, a törvény kényszeréből öt évig, mintsem örökre viseljék az igát s fiaikra is örökül hagyják. De kilépésök után is sóvárognak az egyház kegyajándékai után. Sokan még a templomba járnak s hallgatják az igét; ettől az idegent, a más vallásut sem tilthatjuk el. De kivánják halottaiknak a harangozást s az egyház temetőjébe temetkezést; sőt az egyház két szentségét, gyermekeiknek a keresztelést, magoknak az Úrvacsorát, és végül a felekezeti iskolába járást fiaik s leányaiknak. Itt a fogalmakat tisztáznunk kell s megtennünk a kellő megkülönböztetéseket. Annak, a ki egyházunk tagja lenni megszűnt, az Úrvacsora kegyajándékát nem adhatjuk, mint nem senkinek, a ki egyházunkon kívül áll, s az Ürvacsoráról és a szent jegyekről más nézetben van; de a kisdedtől a keresztséget meg nem tagadhatjuk, nemcsak mert Krisztus a keresztséget mindenkinek rendelte, de azért sem, mert a csecsemő maga, tudtával, nem lépett ki az egyházból, s ha kilépett szülői keresztvízre hozzák, el kell fogadnunk s anyakönyvünkbe be kell vezetnünk. A harangozást és a temetőföldet, valamint a gyermekektől az iskolát sem lehet megtagadni, természetesen a helyi sokás szerint a más felekezetüeknek kiszabott dijak mellett. Hogy a templomot senki előtt sem szabad elzárni, ki az igét hallgatni akarja, épen úgy, mint nem a nyilvános közkutakat a szomjúhozó idegen vándorlegénytől: természetes! A «compelle intrare» helyett a Krisztus ^«Jőjetek mindnyájan» hívogató szavát kell alkalmaznunk. A törvényszabta öt év alatt sok felekezetnélkülivé lett szökevényünk önként fog a Jákob kútjánál említett élővíz forrásához visszatérni. Mielőtt a további teendőkre s eljárásra mennék, egy más lapra fordítok, melyet épen a felső-baranyai