Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1896-1898.

1896. október 17.

32 1896 október 19-én. — 13. 14. 15. 16. 11. 18. Egyetemes egyházunk két erös oszlopát döntötte ki a halál egymás után: Papp Gábor dunántúli püspököt és Vállvi János tiszántúli főgondnokot; amaz töredékeny, gyönge testben SZÍVÓS akaratot, törhetetlen lelket, lángoló szeretetet egyháza, hazája iránt s önmagát felemésztő Járadhatlan munkásságot egyesített; emez kevés szavú, csöndes magatartásában, elveihez szilárd ragaszkodással s a meggyőződés erős hitével nyerte meg s tartotta fenn mindenek tiszteletét. Elsősorban egyházkerületeik, de egész egyetemes egyliázunkmegérziéskeserüli az elvesztésök által támadt hiányt. Helyeik azonban már be vannak töltve s hozzájok méltó s állásaikat teljesen betölteni képes, kipróbált erejű és buzgalmú férfiakkal. Testvérkerületeink gyászában mi is osztoztunk, most osztozunk örömükben és őszinte szívvel üdvözöljük Antal Gábort a dunántuli egyházkerület püspöki — és gróf Degenfeld Józsefet, a tiszántúli egyházkerület főgondnoki székén. Egyetemes egyházunk közös veszteségei közé sorozzuk Beöthy Zsigmondot is, ki a komáromi egyházmegye, a Dunántúli egyházkerület és Egyetemes Konventünk ügyeiben, üléseiben s a főrendi házban egyházunk képviseletében, agguló kora daczára mindvégig tevékeny részt vett s érdemeket szerzett! Saját egyházkerületünk körében is elég aratása volt a halálnak. Először is nyugalom után sóhajtozó aggastyánainkat vette számon s közülök kettőt hivott el: Téby Zsigmond kopácsi s Gaal György kőröshegyi agg lelkészeinket, a munkára mindkettőt már évei magas számánál, egyiket még szemei világának kihunytánál fogva is képtelent. Mindkettőt jóság, szelídség, vidám kedély s megnyerő egyéniség jellemezte s gyülekezeteik oly ragaszkodása, hogy akkor sem váltak megunottakká s tisztelet és szeretet tárgyai maradtak, mikor m;ír tehetetlenekké váltak. Magoknak nyűg és teher, de a világ szemei előtt szép ékes korona volt nekik a vénség, mely az igazság utában találtatik. Mult évi szeptember havi közgyűlésünkön még egyszer itt láttuk sorainkban, ez asztalnál Csikay Imrét, tiszteletgerjesztő ősz fejével, egyházkerületünk egyik legrégibb hü munkását, hosszú időn át pontos és lelkiismeretes pénztárnokát, solti