Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1896-1898.
1896. október 17.
1896 október 11-én. — 11. 33' egyházmegyénk kiérdemült esperesét, előbb rendes tanárt, végül tanácsbiránkat. Még élénk részt vett úgy köz- mint birósági tárgyalásainkban, mind az utolsóig; s mikor búcsút vett, a szokottnál is melegebb volt búcsúvétele — valamely sejtelem súgta neki — s ő nekem egy rezgő könynyel szemében, hogy nem látjuk többé egymást e földi létben. Néhány nap múlva vettük halála gyászhírét! Egyháza, egyházmegyéje, egyházkerületünk, kecskeméti s nagykőrösi főgimnáziumaink, minden téren munkás, hasznos, lelkiismeretes szolgálatait tisztelték s fogják emlegetni még soká; én legrégibb s legjobb barátaim egyikét vesztettem és siratom benne. 0 egykor életem egy legszomorúbb órájában állott mellettem s vigasztalt Isten igéjével; én ravatala mellett sem állhattam s áldást sem mondhattam felette. Most pótlom azt ki, rebegve fölötte áldásomat s szentelem e sóhajjal emlékét. Váratlanul érte a halál Ambrus József viszlói lelkészt, megszabadítva lelki s anyagi küzdelmei nagy és súlyos harczától, melyek az egyházmegyéje hozzá kötött nagy várakozásainak már előbb véget vetettek; Tury Lajos volt gyüdi lelkészt pedig önkéntesen maga választotta nyugalmából korán ragadta el férfikora delén a halál; Szilágyi Béla nagy-szokolyi lelkészre, hosszas betegség után még korábban fuvallt az enyészet szele, mintha ősz jötte előtt féregrágta sárguló levelet szakít le fájáról egy nyári szél; s végre Körösi György újonnan választott kopácsi lelkész, mikor sok évi dicséretes szolgálat után végre óhajtott révpartra jutott, beiktatása s gyülekezetének örömére s épülésére mondott beköszöntője után néhány napra már a halál fia lőn; tragikus sors, mely a liosszu küzdelem után nyert babérból gyászkoszorút fon a koporsóra. Segédlelkészeink sorából szintén sok évi küzdelem, remény és várakozás után, majdnem a czélnál ragadta el a halál Máté Zoltánt. . . Lelkészjellegü tanáraink közül méltán gyászoljuk Vargha Istvánt a gyönki gymnázium derék igazgatóját; ki mint gyönge bordájú, fájában ép, de anyagi erő híjában töredékeny hajót is biztos kézzel vezette a reá bizott intézetet — s most mikor Dunamell. ev. ref. e. ker. jegyzökönyve. 3