Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1895. szeptember 21.

1895 ápril 23-án. — e. b. i.t.l. 263 kiutasította, sőt a távozóban lévő jmnaszost a lépcsőről lelökte. c) Alaposnak találta e biróság Kúti Istvánné 50 éves egyház tagnak azon panaszát is, melyet Fütös Zsuzsánna tanú eskü alatt bizonyított, hogy 1894. év telén egy előre bejelentett keresztelést, azon ok miatt, mert a nevezett keresztszülök néhány perczczel megkéstek, s a lelkész már a templomból kilépett, másnapra halasztott el, sőt midőn a keresztszülök e miatt a nagy esőre és sárra való hivatkozással elnézést kértek, s a régibb idő óta fennálló gyakorlatra hivatkozva azt kérelmezték, hogy a keresztelést legalább a parócliia helyiségében végezze el, a kérelmezőket nemcsak összeszamarazta, hanem Kúti Istvánnét, ki azt jegyezte meg, hogy ilyent sem az öreg lelkész, sem Török tiszteletes urak soha nem tagadtak meg, becsületében mélyen sértő következő szavakkal támadta meg: «Töröknek maga is szeretője volt». A panasz első részét panasziott nyíltan beismeri, az utolsó része tekintetében azonban burkolt kifejezéssel védekezik, mondván: «Kúti Istvánné ezt maga provokálta a Törökre való hivatkozásával)). d) Valónak volt elfogadandó azon vád is, hogy midőn 1893. január havában a templomban a gondnokválasztási ügy tárgyaltatott s Nagy Mihály a módozatokra nézve indítványt terjesztett elő, jóllehet ez még jelenleg is tagja az egyháznak, ettől a lelkész által következő szavakkal vonatott meg a szó: «inaga hallgasson, mert már mondottam, hogy maga nem tartozik a gyülekezethez;» s hogy templomból kijőve, a lelkész úgy eme panaszost, mint Nagy Józsefet magához rendelvén, őket itt a következő szavakkal illette: «maguk szemetek és konkolyok, tisztúljanak az egyházból; örülök ha ilyen szemetek és konkolyok elmennek; minél kevesebben lesznek: annál jobban virágzik az egyház». A lelkész csupán azt veszi határozott tagadásba, hogy ezen utolsó öt szóból álló kifejezést használta volna, mert ő — úgymond — a következő szavakat használta: «mert akkor leg.alább megszűnnek a zavarok». Végre e) megállapítandó volt azon tény is, hogy midőn a hét