Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1894. október 27.

1894 november 1-én. — 84. 169 1 forint; az esketés díjtalan, de mondtam, liogy ezért is, mint mindenütt, stólát kell határozni, 1 forintot. — Ezen a papbéren kívül van az egyház szükségeire a kivetés. Minden egész telek után 1 frt 40 kr., fél telek után 1 frt 10 kr., háztelekkel nem bírók 70 kr. Ez összegbe van beleszámítva a közalap-adó is, a két első osztálynál 20 kr., a harmadiknál 10 kr. Halottra harangozásért nem fizetnek; bár a harang-vételből még némi adósságuk is van hátra; de van a párbérből s az egyházi adóból is hátrálék meglehetősen, a mire figyelmeztettem, s erősen hangsúlyoztam, hogy a hátralékokat növekedni s mintegy rendszeressé válni ne engedjék. Hajtsák be szigorúan, a hol lehet; engedjék el, a hol teljes fizetésképtelenség van, vagy adjanak zárós határidőt, a hol csak ideiglenes a fizetésképtelenség. A szórványokban, melyeknek csak valamennyire is szervezését tulaj donkép csak a mostani lelkész kezdette még, még eddig semmi adófizetés nem volt. Erre nézve a szórványokból jelen voltak előtt kijelentettem — s a lelkésznek utasítást adtam — hogy 1. minden családra, ha csak egy-kettő van is egy helyben, ki kell vetni a domesztika-adót, legalább 10 és 20 kr. kulcs szerint, 2. magokra egyházi adót, melyből helyi pénztárt gyarapítsanak, a melyből a lelkész útiköltségét fedezzék, valahányszor őket meglátogatja. 3. ha keresztelés, esketés vagy temetés végett meghívják, az illető család állítson fuvart számára s fizesse a központban megállapított stólát, 4. a helyi pénztárt kezelje egy gondnok, a ki a lelkésznek minden látogatáskor beszámoljon. Ha ez egyszer így kicsiben megkezdődik, a tovább fejlesztés iránt évről-évre lehet s kell is gondoskodni. Megjegyzem itt, hogy a nős lelkész anyagi helyzete még most is igen-igen szegényes és részére a közalap missiói pénztárból, útazási átalány czímén évi 100 frt fizetési átalányt kell kérnem. ^ Ezekben végezve a szelistei — s ezzel az összes délvidéki missiók látogatását, a még mindig az imaház körül csoportosulva maradt hívek hálálkodásai s áldáskivánatai közt a lelkésztől és az elöljáróktól szíves búcsút véve — Cseh Ervin gondnok úrral Nasiczra visszatérve — ott kaptam a tudósítást, hogy az ok (mely miatt körútamat két nappal megrövidítettem) tulaj donkép hírlapi kacsa volt! Eléggé bántam! De már sem a Bródon túl elmaradt Zsupanjéra vissza nem térhettem, sem a szelistei szórványokra, melyek a látoga-