Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1894. október 27.

170 1894 november 1-én. — 84. tás elmaradásáról értesítve voltak s több helyről Szelistére be is jöttek — ki nem szállhattam. Visszatekintve missiói körútamban szerzett tapasztalataimra, örömmel és hálával tekintek vissza a lelkésztársaim, nagy részt idegen ajkú, de református és magyar érzelmű híveim, valamint az idegen polgári és egyházi hatóságok (különösen a görög-keletiek) s végre egyesek részéről mindenütt tapasztalt előzékeny szívességre és támogatásra ; és mindenek felett lelki megnyugvással érzem, hogy a délvidéki missiókban teljesített 10 évi munkám nem volt hiában való — s az anyaországból, jobb lét keresése által idegen és sok tekintetben ellenséges viszonyok közé űzött s több mint 2000 református lelket, egyházi főhatóságaim hathatós anyagi és erkölcsi támogatásával, Magyarhazánknak és reformált egyházunknak sikerült nekünk, missiói lelkészeknek (kik közt én csak egyik, állásomnál fogva első vagyok) megmenteni s eddig megtartani. De hogy tovább is megtarthassuk — s a még egyre szaporodó kivándorlókat, egyházunk s hazánk zászlója alatt tovább is összetarthassuk: ahoz több munkás s tehát több anyagi erő is kell. Ez iránti nézeteimet, illetőleg a Főtisztelendő Egyházkerület és Egyetemes Konvent elé terjesztendő javaslataimat és kérelmeimet e jelentésem végén összefoglalva bátorkodom előterjeszteni. A délvidéki missiókon kivül, melyekben ez évben végzett látogatásaimat s szerzett tapasztalásaimat a fentebbiekben részletesen előadtam, az egyházkerület belsejében levő többi missió-pontjaink és területeink ez évi életéről csak rövid jelentést kívánok tenni. Általában előre bocsátom, hogy ezeken, jelesen: a pécsi, ercsi és a hévíz-györk-hatvani missiókban a missiói működés rendesen és szakadatlanúl folyt, csupán a gyöngyösi missióban szünetelt hosszabb ideig a missiói (egyszersmind gyöngyösi rendes) lelkész húzamos és súlyos betegsége miatt, ki a miílt 1893. év második — s a jelen év első felében, többnyire ágyhoz szegezve, missiói területét be sem utazhatta s csak egyes esetekben tehetett sürgős intézkedéseket. E missió-területek s egyes pontok helyzete lényegesen különbözik a délvidéki missiókétól, mert míg ezek, a ki- és beköltözések, részben új telepítések által folytonos fejlődésben vannak s úgy lélekszámuk, mint egyéb viszonyaik folyvást változnak, amazokban alig van változás, hanem a nagy területeken szétszórva s még legközelebbi anya-