Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1894. október 27.

166 1894 november 1-én. — 84. vasút mentén vannak s a közlekedés akármelyikről könnyű. S e vasútvonalnak kellene a missió két fele közt a határvonalnak lenni. E vonalnak nyugati (Bánovczéval ellenkező) oldalán fekszik Vrpolye, hol szintén van egy gondozásra szoruló kis csoportunk, melyet, le nem térhetvén, értesítettünk Bródra s visszautazásunk napja s órájáról, hogy a vasúti állomáshoz jöjjenek ki, de ennyi fáradtságot sem vettek maguknak; és Vinkovczétől sokkal távolabb, 3—4 órajárásra Zsupanje, a banovczei oldalon, de a Száva mellett s Yrpolyéről könnyebben hozzájárulható, hol most is 21 család van 76 lélekkel, s szintén, mint Bród, átjáró Boszniába. Ez a körülmény is Bród mellett szól, inkább mint Vukovár mellett. De bármelyikre lesz a határozat, legyünk készen rá, hogy egy líj központ felállítása — a mi a missió érdekében el nem kerülhető, legfölebb egy pár évig halasztható — legalább 1000 forint évi állandó segélyt fog igénybe venni. Bródon végezve a banovczei missió látogatását, azt említem még, hogy úti programmomba fel volt véve Zsupanje meglátogatása is, s ott egy angol tannin-gyár igazgatósága nagy készületeket is tett fogadásunkra. Azonban, váratlanul, a körutammal összefüggésben nem levő oly akadály jött közbe, mely körutamnak két nappal megrövidítésére kényszerített, s mivel e kitérés, a Vinkovczétől nagy távolság miatt egy egész napot vett volna igénybe : erről kellett első sorban lemondanom; továbbá arról, hogy Szelistéről annak is egy pár szórványát meglátogathassam. 4. Szeliste. 25-ikén délután 2 órakor indultunk Dálya és Eszék felé Nasiczra, hová — a vasúti kedvezőtlen összeköttetések miatt — csak este 10 órakor érkeztünk. Eszéken az a.-b.-bácsi egyházmegye Dráván innen és túl szomszédos egyházainak lelkészei s néhány világi hívei vártak meleg üdvözlettel. Itt csatlakoztak hozzánk Cseh Ervin szerémi- s gróf Pejacsevich Tódor verőczei főispánok, kik Nasiczra kisértek, hol az utóbbinak édes atyja, gróf P. László volt bán és neje vártak s rendkívüli, lekötelező szívességgel fogadtak is, szállásra — ott és Szelistén mulatásom egész idejére. Másnap, 27-ikén, szombaton, Cseh Ervin főispán s egyhm. gondnok úrral átmentünk a félóra távolságban fekvő Szelistére,