Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1894. október 27.

1894 november 1-én. — 84. 167 missió-telepünk megszemlélésére. Itt Göcle Sándor, most pécsváradi lelkész volt az első missionárius, kinek vezetése alatt alakult meg, sőt mondhatni keletkezett a missió. Rendkívüli vallásos buzgósággal ihletett, s ép oly nemes mint kegyes indokoktól vezetett, de merőben gyakorlatiatlan ember, a ki tudott az első nehézségekkel küzdő telepítvényesekkel együtt szenvedni, nélkülözni, éhezni is, de sem rajtuk segítni, sem valamit szervezni; vigasztalni őket és imádkozni velük, de tettre és tevékenységre alkalmatlan. Alatta épült, tetemes (2500) közalapi segélylyel a missiói imaház s lelkészi lak; elhibázott, szerencsétlen épület, mely mire elkészült, romladozni is kezdett; melyet a hatósági felülvizsgálat mindjárt kifogásolt s javításokat rendelt el rajta. — Utána következett Tóth Lajos, egy csupán gyakorlati ember, a milyenre itt szükség volt; ő az építés mulasztásait s ballépéseit, tetemes költséggel, a közalap utólagos segélye mellett, nagyrészt a hívek buzgóságával s ő is a maga nélkülözésével, helyre tudta hozni. Ez a munka még nincs befejezve s én az épületet belül ugyan rendben, de kívül még munkában találtam. A mit Göde alig kezdett meg, a nagy terjedelmű missió számos diasporáit ő lélekről lélekre számba vette, közel húsz ponton; felosztotta körökre s beosztotta látogatásuk és gondozásuk munkáját egy egész évre. Talán kevesebb bibliát olvasott s kevesebbet imádkozott, de többet tett és rendelkezett. így egészítette ki elődjének jóakaratú, de kevés sikerű működését. Az épület már kezdettől fogva el volt hibázva, alaprajza méreteiben. Mihelyt felépült, az ima- és a mellette levő iskolaterem elégteleneknek bizonyúltak. A kettőnek egyesítése már ma is szükségességül tűnik föl. Tóth Lajos kézalatt egy szomszéd telket szemelt ki s alkudott meg, melyre az iskolaépület s az iskola és imaterem egyesíthető lesz. Cseh Ervin gondnok úr azonnal 50 forintot adott e telek megvételére s én a közalapból 100 forintot biztosítottam. A telek csakugyan megvásároltatván, a 100 forintot meg is küldöttem, de az már nem telvén ki az előbbi években megtakarított jövedelmekből, csaknem egészen átmegy a jövő év fedezetére. Másnap, május 27-ikén, vasárnap, reggel 9 órára tűztem ki az istentiszteletet, iskolai vizsgálatot s a hivatalos látogatást. Ez órára Cseh Ervin gondnok úrral újra megjelentünk (esperes lír különben is Szelistén tartózkodván, az egész idő alatt). A gyülekezet (ép úgy, mint előbb Banovcze) nagy díszszel s őszinte lelkesedéssel fogadott.