Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1894. október 27.

1894 november 1-én. — 84. 165 s kitsorsosaink közül többen. Másnap reggel már 9 órakor tartottam az istentiszteletet, itt a városi polgári s felső leányiskola egy szép termében. A reformátusok többsége magyar levén itt, magyar beszédet tartottam s azt a német kisebbség s jelenlevő evangélikusok kedveért németül is röviden ismételtem; végeztével pedig úrvacsorát osztottunk, melyhez a magyar agendát én, a németet Póth József missiói lelkész tartotta s előbb a reformátusoknak kenyérben, a lutheránusoknak ostyában adtuk az Ur testének jelét. A lutheránusok a mieinkkel egyenlő (vagy még nagyobb) számmal vannak, de egyáltalán nincsenek sem itt szervezkedve, sem más anyaegyházhoz csatlakozva, s azért a mieinkkel együtt tartanak, részt vesznek istentiszteleteinkben s velünk akarnak szervezkedni; néhány család, 22 lélekkel már tényleg csatlakozott. Istentisztelet után, míg a zsúfoltig megtelt terem kiürült s levegője megtisztult, az iskola igazgatójának köszöntem meg a teremnek most is — s előbb is minden alkalommal — missiói összejövetelekre s istentiszteletre átengedését. A terembe visszatérve, a gyülekezet érdeklődő tagjaival értekeztem. Ezek szervezkedést kívántak s erre megadtam az utasítást: gyűljenek egybe, válaszszanak gondnokot s elöljárókat, vessenek ki magukra, habár csekély, egyházi és közalapi adót, s alkossák meg az egyházközségi pénztárt; irják össze s tartsák nyilván a reformátusokat s a hozzájok csatlakozni kivánó evangéliku-sokat stb. Ok pedig segély-követeléssel léptek föl, sőt egy evangélikus (gazdag téglagyáros, Gott) azzal a követeléssel lépett föl, bog}- ne rendeljem el innen Póth missiói lelkészt, mert ők nagyon ragaszkodnak hozzá. Örültem e ragaszkodásnak, de hisz nem én akarom elrendelni, sőt nagyon sajnálom távozását, de a gyönkiek választották meg s ő menni akar. Mindjárt be is mutattam utódját, Módra személyében, ki azonnal, magyarul és németül, röviden, de helyesen szólt hozzájuk. íme, a második pont, mely a mindenesetre felállítandó második misszió-állomásra alkalmasnak mutatkozik. Több ok ajánlja ezt is. Vukovárt vármegyei központisága, Bródot nagyobb jövője, mint átmenő s mintegy kapú Bosznia felé. Mind a kettő a missióterület szélén esik ugyan, észak-déli hosszában, s Yinkovcze mint központ ez irányban látszanék alkalmasnak, s azért is, hogy Stenczel befolyása ellensúlyozható könnyebben volna. De az csupa német, pedig itt a magyarságra kellene fősúlyt fektetni. Yukovár, Yinkovcze, Bród egy