Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1894. október 27.

164 1894 november 1-én. — 84. A délelőtt 10 órai vonattal Vinkovczéra utaztunk. Járási (előbb alispáni) székhely, 8000 lakosú, igen csinosan épült város, főgymnasiummal, szép sétánynyal, nagy értelmiséggel. Épen űrnapja (máj. 24) levén, a nagyrészt katholikus város ünnepi járata épen véget ért, s a felállított tűzoltói díszőrség s az összegyűlt tömeg is mind együtt maradt, bevonulásom látására (vagy tiszteletére?). A városi és járási hatóság ünnepélyesen fogadott, s tiszteletemre az értelmiség banquettet rendezett a város vendéglőjében. Az evang. imaház előtt, a Neudorfanyaegyházi lelkész egész presbyteriumával s leány egyháza tagjaival igen szép német beszéddel fogadott, s serdülő leánykája szép virágbokrétát nyújtott át. Ő is, valamint a világi hatóságok képviselői részt vettek a gör. keleti iskola szép tágas termében tartott istentiszteleten, mivel itten imaházunk s iskolánk nincs. Az istentisztelettel a délelőtt félórája s a déli óra is eltelvén, az értelmiség pedig a közebédre várván, a hívekkel való értekezést délutánra tűztem ki. Ez, a sok tekintetben zilált s orvoslandó állapotok ismeretére vezetett. Összesen 22 házaspárunk van, de legnagyobb részök lutheránussal vegyes, csak hat tiszta református. A vegyesházasságokból született gyermekeket az ág. liitv. lelkész a misszió megalakulása előtt mind magának keresztelte, sőt magokat a liiveket azután is magának adóztatta, vagy igyekezett arra kényszeríteni; de lelkészünknek sikerült azt hatóságilag megakadályozhatni. Az evang. imaház építéséhez és mellette lábon álló harang vételéhez, — még missziónk keletkezése előtt — a ref. hivek is hozzájárultak, a mi magára a harangra is fel van irva; s az evang. temető is, a polg. község által mindkét felekezetű evangélikusok közös használatára adatott. Mindez jó volt, míg ref. misszió nem levén, az ág. hitv. lelkész a reformátusokat is a maga juhai közé sorozhatta. Most a közösen épített imaházból kizárja, az én jövetelemre felajánlotta ugyan, de a hivek nem fogadták el, s megmaradtak a gör. kel. iskolában, mely állandóul fel aj állítatott s eddig is használtatott; a temető és harang használatáért, temetésre, az evangélikusok családonként egy évre 60 krt, s a harangozónak halál esetén 1 frtot fizetnek : a mieinktől a közös tulajdonhoz 5 forintot fizettetnek. Késő este indulván a vasút, melylyel tovább utaztunk, éjfélben érkeztünk Brodha, hol a nagy vendéglőben vártak szallásra, de már a vasúti állomáson fogadott a járási főszolgabíró, a község elöljárója