Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1894. október 27.

1894 november 1-cn. — 84. 150 igazán keresztyén házához, hol a legszívesebb látásban részesültünk. A családnak és cselédségének mintegy házi isteni tiszteletet tartottunk s délután az ő kocsiján a szomszéd Nemezére, mely egyik legjobb pontja e missiói területnek. Nagy szerb falu, de már erős német invasióval, 24 ágost. s 51 református család levén itt megtelepedve. Az előbbiek, a neudorfi ág. hitv. anyaegyházhoz tartoznak s itt egy vagyonos hitsorsosuk házában tartják istentiszteleteiket; míg a reformátusok 900 frttal (melyre az e.-ker. államsegély-pénztárból 10 év alatti törlesztésre 700 frt 5%-os kölcsönt kaptak), egy alkalmas parasztházat vásároltak, azt ügyesen átalakították. Az imaterem mellett egy kisebb szoba, konyha és némi melléképület is, melyet 52 forintért -adtak haszonbérbe s így a belefektetett összegnek 5

1/* o/o-át kapják. Egyházi adót vetettek magokra páronként 2 frtot, ház után 1 frtot, birtok után holdonként 30 krt. Papi stóla esketésért 2 frt, temetésért 1 forint, keresztelésért 50 kr, a lelkésznek ezenkívül nem fizetnek semmit. Igyekezetökért, buzgóságokért megdicsértem; de figyelmeztettem, hogy igyekezzenek iskolát is tartani, mert 20-nál több iskolás gyermekök van és községi iskolába járván, ott horvátul tanulnak s vallást nem, csak a lelkésztől, évenként nyolez vagy tíz látogatása alkalmával. Addig is, míg iskolát állítanának, gondoskodjanak gyermekeik vallásos oktatásáról magok, házi isteni tiszteletben, naponként biblia-olvasással, imádkozással, énekléssel. Figyelmeztettem továbbá, hogy lelkészi fizetési alapot gyűjtsenek, mert a konventi segély (mely most az egész lelkészfizetést fedezi) nem tart örökké, esetleg, ha a missióban két lelkészi állomás szerveztetik, megoszlik s a hiányt a híveknek maguknak kellene! pótolni: mint otthon egyházi adót s lelkészt fizettek, pedig itt sincsenek rosszabb állapotban anyagilag. Mind ez intéseket zúgolódás nélkül, szívesen fogadták s inkább gondolkodóba estek és helyeslőleg integettek. Az istentiszteletre eljővén a lutheránus atyafiak is, sőt a ráczok közül is sokan, a különben elég tágas imaterembe nem fértünk be, azért az udvarra jöttünk ki. En s kísérőim a nyílt folyosón, árnyékban álltunk, a nép az udvaron, s 3U óráig tartó beszédemet nagy figyelemmel s áhítattal hallgatták végig. A gyermekeket az istentisztelet alatt az imaházban hagytam s annak végeztével röviden kikérdeztem, velők imádságokat mondattam stb. Azután tartottam a presbvteriumot, több