Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1894. október 27.

160 48.94 november i-én. — 84. egyháztag jelenlétében s velők a fentebbieket megbeszéltem és intéseimet szivökre kötöttem. Esti hat óra után visszatértünk Ivanczére, Machmer úrhoz éjjeli szállásra. Másnap, május 23-kán reggel mentünk Banovczére a központba, A közalapi segélylyel, de nagyobb (három negyed) részben a liivek buzgóságából, anyag-, munka- és pénzbeli hozzájárulásukkal épült imaház és harangos kis torony, valamint a vele egy fedél alatt levő iskolaterem, s a csinos és kényelmes lelkészlak minden tekintetben sikerült s czéljának teljesen megfelelő. Az imaház ez alkalommal szűknek bizonyult, de tekintve a hivek folytonosan buzgó templomlátogatását s még szaporodását: általában sem mondható (kivált a közeli jövőre) elégségesnek. Az iskola 60 gyermekre van számítva, bőven, de már is 72 gyermek jár bele; kik (egyik oldalon a fiúk, másikon a lányok, elkülönítve) együtt tanulnak 4—4 osztályba sorozva. Formaszerű s beható vizsgálatot tartottam, s általában megfelelő, némely tárgyban azonban gyenge eredményt találtam. Különös, hogy a biblia-történetben találtam leggyengébbeknek, talán a töredékes tanmódszer miatt. Olvasni a kicsik jól tudnak, s számolni elég ügyesek. Természet- és földrajzban jól, de igen keveset tanultak. A vallást a lelkésztől, egyebeket az öreg s korlátolt tehetségű Horky Yenczel tanítótól tanulnak, kit — mivel már előbb Becsmenben is gyenge volt — csak ideiglenesen egy évre, szükségből erősítettem meg, más nem pályázván. Megerősítését kénytelen voltam ismét egy évre kiterjeszteni — az ismételt pályázat is meddő maradván. Az iskolaterem természetrajzi képekkel és térképekkel gazdagon el van látva; közöttök függ, ékesítve az iskolatermet, királyunk ő Felsége és a horvát bán arczképe. Az istentiszteletet itt is németül kellett tartanom. S itt teszem azt a megjegyzést, hogy slavoniai missiónk feladata, felfogásom szerint, nem lehet, az 5/e részben német ajkú (bácsmegyei) hivek magijarosűása, mire itt helyzetűkben és környezetükben sem kellő talaj, sem segédeszközök nincsenek, hanem első sorban lelki gondozásuk oly irányban, hogy az anyaországhoz tartozandóságuk érzete s magyar állampolgárságuk tudata elevenen fentartassék, ép lígy mint a ref. egyházhoz való benső és szilárd ragaszkodásban (mely bennök nem hiányzik) megerősíttessenek. Van, különösen épen a bánovczei missió-területen egy pár magyar- vagy részben magyar-pontunk (mint