Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1894. október 27.

1894 október 31-én. — 63. 127 zése, kívánsága. Ezek közül felemlítem, hogy majdnem kivétel nélkül mindenik helyettesíttetni kívánja a 11. §-ban a «kérelmezni» szót, a «bejelenteni»-vel, mert hiszen a gyámintézettel szemben az özvegyeknek és árváknak szerzett jogaik vannak s nem kérelmük. FelsőBaranya pedig még felvétetni kívánja a tervezet 3. §-ba a gyámintézet jogosult tagjai közé az állandóan alkalmazott helyettes lelkészeket és tanító-káplánokat is. Külső-Somogv töröltetni kívánja a 6. §-t, mert igazságtalannak látja; Pest pedig azzal akarja megtoldatni, hogy «ezek özvegyei és árváival szemben is feljogosíttatik a kezelő-bizottság, liog}

7 folyamodásukra esetről-esetre méltányosságot gyakorolj on». Felső-Baranya a hivatalából elmozdított lelkész számára befizetett összes pénzének kamat nélkül való visszatérítését óhajtja. Az egyházmegyék nézeteinek, módosításainak és kívánságainak emez előterjesztése után most már méltóztassék kegyesen megengedni a Főtiszt. Egyh. Ker. Közgyűlés, hogy mint előadó neliány megjegyzést tehessek, a melyek egyszersmind mintegy határozati javaslatok is lehetnek. Mindenekelőtt bátor vagyok megjegyezni, hogy nem osztozhatom az egyházmegyék többségének ama véleményében, mintha a konvent a maga hatáskörét lépte volna túl és mintha a Zsin. Törv. 270. §-át értelmezte volna rosszul, avagy pedig, — mint egyik egyházmegyénk mondá, — a törvények 259. §. e) pontjával jött volna ellenkezésbe, a mikor a lelkészi özvegy-árva gyámintézettel kapcsolatban a lelkészi nyugdíjintézet előkészítését is tervbe vette még pedig egyszerre bizonyos meghatározott pénzalap megjelölésével, illetőleg a gyámintézet jövedelme bizonyos hányadának e czélra leendő tőkésítésével. Kétségtelen, hogy a 270. §-ban a konventnek elsőbbrendű feladatává tétetett az özvegy-árva gyámintézet létesítése azzal a meghagyással, hogy erről a zsinat után már 3 év alatt gondoskodnia kell, még ha ez máskép nem lehetne is meg, a zsmat általi törvényalkotás igénybevételével; de az is bizonyos, hogy a nyugdíjintézet előkészítésére nézve is utasítást kapott. A nyugdíjintézet hathatós előkészítése pedig sokkal jobb, ha nem puszta tervezgetésekből áll, hanem egyszerre bizonyos előleges tőkegyűjtésből, a mi alapul szolgálhat majd a részletes számításokra. Hogy e tőkegyűjtés nem utalható tisztán csak az orsz. közalap terhére, — mint az egyházmegyék egy része ezt a gondolatot felvetette, — az világos a Zsin. Tőit. 259. §-ából, mely taxatíve