Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1894. október 27.

128 1894 október 31-én, — 63. felsorolja, hogy a közalap jövedelmei csak mely czélokra fordíttathatnak s ezek között a nyugdíjintézet nincs parancsolólag felemlítve, de ki van emelve, hogy ennek létesítése is czélja az egyetemes egyháznak. Becsesnek tartom a nyugdíjintézet gondolatát és fontosnak a megvalósíthatására tervezett intézkedéseket. Azért bátor volnék tisztelettel kérni a Főtiszt. Élik. Közgyűlést, hogy a konventi alapszabálytervezetnek a nyugdíjintézet létesítlietése érdekében kifejezett javaslatát méltóztassék elfogadni s a tervezethez e tekintetben hozzájárulni. Kétségtelen, hogy az előttünk levő konventi alapszabály-tervezetnek számítási alapjait rázza meg, ha az évjáradékokra nézve nem a 10 évi szolgálatot veszszük alapul és ha a végkielégítést csak az 5 éven aluli szolgálatnál óhajtjuk életbeléptetni. Miután egyházmegyéink egyhangúlag soknak találják a 10 évi szolgálat alapul vételét az évjáradékok jogosultságára nézve s miután a végkielégítést még azok az egyházmegyék is, a melyek elfogadják, csak úgy fogadják el, hogy ha ez csak az 5 szolgálati éven alul elhaltak hátramaradottjai számára állapíttatik meg: bátor volnék indítványozni, hogy kéressék fel a konvent, hogy bár ez újabb számíttatásokkal járna, a szolgálati években megszabott évjáradéki jogosultságot szállítsa le ; 5 éven felül már legyen meg az özvegy évjáradéki jogosultsága és csak 5 éven alul legyen végkielégítés. Az állam is betöltött 5 szolgálati év után már ad az özvegyeknek bizonyos évjáradékot. Az évjáradékok élvezlietésére nézve a tervezetnek a lelkészi jövedelmek két nagy osztályba való sorozása (700 frton alul és azon felül) nézetem szerint nem zavarja meg az egyenlőség és testvériség nagy elvét. A midőn a kisebb jövedelem befizetendő hányada is kisebb és a nagyobbnak a hányada is nagyobb. A kinek sok adatott, sok is kívántatik attól. Méltóztassék a Főtiszt, ehker. közgyűlés a tervezetnek ezt a pontját is elfogadni. Az intézet egyetemes jellege csak úgy lesz meg, ha annak minden lelkész tagja lesz; nem volnék azért hajlandó azok véleményéhez csatlakozni, a kik azt mondják, hogy csak azok a lelkészek lépjenek be, a kiknek pl. kebelbeli egyházmegyei gyámintézetük nem tud adni még 200 frt évjáradékot az özvegynek. Elfogadásra vagyok bátor ajánlani a tervezet 3. §-át. Ugyanígy elfogadhatónak véleményezem az u. n. temetési segélyt, ha a «temetési» jelző el is marad mellőle.